...

A halász hazatér fatörzsbõl vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlõdõ országban dolgozik.

A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.

A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- ..és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.

- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság,

lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk

egy kicsit - feleli a halász.

A piackutató itt közbevág:

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekrõl a dolgokról.

Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt

keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idõ, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.

- És azután? - kérdezi a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül

a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját

halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebbõl a porfészekbõl Cotonouba,

Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is

fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tõzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idõ alatt tudnám ezt elérni? - érdeklõdik a halász.

- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.

- És azután? - folytatja a kérdezõsködést a halász.

- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. -Nyugdíjba

vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol esõ faluba

költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság

idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival

zenélgetni kicsit................