Jürgen988 Creative Commons License 2008.09.22 0 0 95

ΑΝΝΑ ΚΟΜΝΗΝΗ

ΑΛΕΧΙΑΣ

ΣΥΝΤΑΓΜΑ ΣΥΝ ΤΕῼ
ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΟΝ ΑΝΑΚΤΑ
ΚΥΡΟΝ ΑΛΕΞΙΟΝ ΤΟΝ ΚΟΜΝΗΝΟΝ
ΠΟΝΗΘΕΝ
ΠΑΡΑ ΤΗΣ ΘΥΓΑΤΡΟΣ ΑΥΤΟΥ ΚΥΡΙΑΣ ΑΝΝΗΣ
ΤΗΣ ΠΟΡΦΥΡΟΓΕΝΝΗΤΟΥ ΤΗΣ ΒΑΣΙΛΙΣΣΗΣ
Ο ΚΑΙ ΕΚΛΗΘΗ ΑΛΕΞΙΑΣ ΠΑΡ`ΑΥΤΗΣ.



Α. Ῥέων ὁ χρόνος ἀκάθεκτα καὶ ἀεί τι κινούμενος παρασύρει καὶ παραφέρει πάντα τὰ ἐν γενέσει καὶ ἐς βυθὸν ἀφανείας καταποντοῖ ὅπου μὲν οὐκ ἄξια λόγου πράγματα, ὅπου δὲ μεγάλα τε καὶ ἄξια μνήμης, καὶ τά τε ἄδηλα φύων κατὰ τὴν τραγῳδίαν καὶ τὰ φανέντα ἀποκρυπτόμενος. Ἀλλ' ὅ γε λόγος ὁ τῆς ἱστορίας ἔρυμα καρτερώτατον γίνεται τῷ τοῦ χρόνου ῥεύματι καὶ ἵστησι τρόπον τινὰ τὴν ἀκάθεκτον τούτου ῥοὴν καὶ τὰ ἐν αὐτῷ γινόμενα πάντα, ὁπόσα ὑπερείληφε, ξυνέχει καὶ περισφίγγει καὶ οὐκ ἐᾷ διολισθαίνειν εἰς λήθης βυθούς. Ταῦτα δὲ διεγνωκυῖα ἐγὼ Ἄννα, θυγάτηρ μὲν τῶν βασιλέων Ἀλεξίου καὶ Εἰρήνης, πορφύρας τιθήνημά τε καὶ γέννημα, οὐ γραμμάτων οὐκ ἄμοιρος, ἀλλὰ καὶ τὸ Ἑλληνίζειν ἐς ἄκρον ἐσπουδακυῖα καὶ ῥητορικῆς οὐκ ἀμελετήτως ἔχουσα καὶ τὰς Ἀριστοτελικὰς τέχνας εὖ ἀναλεξαμένη καὶ τοὺς Πλάτωνος διαλόγους καὶ τὸν νοῦν ἀπὸ τῆς τετρακτύος τῶν μαθημάτων πυκάσασα (δεῖ γὰρ ἐξορ χεῖσθαι ταῦτα, καὶ οὐ περιαυτολογία τὸ πρᾶγμα, ὅσα ἡ φύσις καὶ ἡ περὶ τὰς ἐπιστήμας σπουδὴ δέδωκε καὶ ὁ Θεὸς ἄνωθεν ἐπεβράβευσε καὶ ὁ καιρὸς συνεισήνεγκε) βούλομαι διὰ τῆσδέ μου τῆς γραφῆς τὰς πράξεις ἀφηγήσασθαι τοὐμοῦ πατρὸς οὐκ ἀξίας σιγῇ παραδοθῆναι οὐδὲ τῷ ῥεύματι τοῦ χρόνου παρασυρῆναι καθάπερ εἰς πέλαγος ἀμνημοσύνης, ὅσας τε τῶν σκήπτρων ἐπειλημμένος κατεπράξατο καὶ ὅσας πρὸ τοῦ διαδήματος ἔδρασεν ἑτέροις βασιλεῦσιν ὑπηρετούμενος.

ANNA KOMNÉNÉ

ALEXIASZ

KÖNYV
ISTEN SEGEDELMÉVEL
A MAGASSÁGOS ALEXIOSZ KOMNÉNOSZ CSÁSZÁR TETTEIRŐL,
FÁRADTSÁGOS MUNKA
LÁNYÁTÓL, AZ Ő HERCEGNŐJÉTŐL,
BÍBORBANSZÜLETETT ANNA CSÁSZÁRNŐTŐL,
ÉS AZ ALEXIASZ ELMONDATOTT TŐLE.



I. Folyván az idő ellenállhatatlan, és míg megy, mindig elragad valamit, (és) elvisz minden teremtett dolgot, és a homály mélységébe taszít, itt említésre nem méltót, ott nagy és emlékezésre érdemest is; és amely az ismeretlen dolgokat felhozza, a tragédia szerint, a láthatókat meg elrejti. De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és bizonyos értelemben kiállja annak ellenállhatatlan folyamát, (és) minden abban létrejöttet, amennyit átvett már, összegyűjt, (és) szilárdan összetart, és nem engedi tovasiklani a feledés mélységeibe. Ki pedig ezeket már felismerte, én vagyok, Anna, Alexiosz és Eiréné császári felségek lánya, bíbor szülötte és sarja; írástudásban nem szenvedek hiányt, ezenfelül a legmagasabb fokon tanultam görögül beszélni, (és) szónoklattanban sem vagyok járatlan, az arisztotelészi életművet valamint Platón párbeszédeit figyelmesen végigolvastam, és elmémet a tudás tetraktüszából ékesítettem (ki kell eresztenem ezeket, és nem kérkedés a valóság, ahogyan a természet és a tudás iránti lelkesedés megadta, (és) Isten a kezdetekkor kiosztotta, és a kedvező idő hozzáadott); szeretném, hogy ezen írásom révén atyám tetteit végig elmondjam, ne az érték hallgatásával adjam át, semmi se az idő áradatával sodródjon el, hogy úgy mondjam, a feledékenység tengerébe, és amennyit a jogarokból megszerzett felemelkedvén, és ahogy a korona előtt cselekedett, más uralkodóknak is szolgálatára van.