Nos, mivel nem vagyok szerelő :), ezért csak a saját tapasztalataimat (bár a jelenlegi fűtésrendszeremet csak most kezdtem el használni), illetve az eddig összegyűjtött információimat tudom megosztani.

Szóval:
a külső hőmérséklettől függő szabályozás abban segít, hogy (optimális esetben) a kazánod épp olyan hőfokú vizet állítson elő, ami minimálisan elég a lakás kifűtéséhez: ha kint -20 fok van, akkor nyilván nagyobb hőfokon járó fűtés kell mint +5 fokban. Ez azért érdekes, mert a az okosok szerint olcsóbb alacsony hőfokú vízzel tovább fűteni, mint magassal rövid ideig.

Ideális esetben, a házad hőigényét pontosan lefedő hőleadó felületekkel és a szükséges hőmennyiséget pontosan követő kazánnal valóban nem is lenne szükséged szobatermosztátra. Sajna ez a gyakorlatban általában nincs így, illetve éjszaka alacsonyabb hőfokot szoktak az emberek szeretni, ezért a rendszerbe bekerül a szobatermosztát.

Ez a kazán ill. a fűtésvezérlő felé azt jelzi, hogy szükség van-e fűtésre vagy nem, de azt nem szabályozza, hogy a fűtés milyen teljesítményen történjen. Az okosabb termosztátok "megtanulják", hogy az adott rendszernek mennyi idejébe telik a fűtési igényt teljesíteni, és később már ehhez hangolják magukat, így igyekeznek elkerülni a hőleadő felületek tehetetlenségéből adődő hőingadozást.

Laikusként első körben ezt tudom mondani. Kéremkapcsojjaki.

Ja, a karakterisztika módosítása: a kazánét általában könnyen lehet állítani, pld sokszor a gyári távvezérlőn is (ami egyébként szobatermosztátként is dolgozik), feltéve ha megveszi hozzá az ember :). Ideális esetben ezt egyszer kell jól beállítani, aztán nincs vele gondod. Persze az egyszerűbb redszereknél (mint pld. az enyém, ahol csak 8-10 görbe közül lehet választani, de a talppont eltolására, illetve a görbék meredekségének finomhangolására nincs mód) elkézelhető, hogy ősszel-tavasszal egyet-egyet állítani kell.