odovaker 2008.09.21 0 0 670     "2.    PRIBINA ORSZÁGA:  A források alapos tanulmányozása és megidézése kapcsán elfelejthetjük a trianoni utódállamok / sajnos a magyar is / történeti műveiből beszivárgó minősítő jelzőket / „Karoling főúr, bajor nemes feleséggel” „nyitrai herceg”, „Malamir barátja”, „Német Lajos kedvence”, „önálló fejedelem”, „különleges megbízást teljesítő ügynök”, „utazó diplomata”. / Inkább maradjunk meg a legfontosabb forrás által reálisabb bizonyos Pribina megnevezésnél, aki a klagenfurti-medencében a környező erdőkből, mocsarakból  előmerészkedő szlávokat  maga köré gyűjtötte, és serény templomépítésekbe kezdtek még mielőtt a salzburgiak, odamerészkedtek. A bajorok vazallusa volt, akik a szláv népesség engedelmességre bírására használták. Egyszerű földbirtokos, akinek nevét Német Lajos király nem is ismerte. Miután templomai közül egyet a salzburgi érsekségnek felajánlott és a püspökök a „kiküldetésben” jól érezték magukat –és már biztonságban is – a lényegesen jobb klímájú Karantániában a neve is megörökítésre került az évkönyvekben. Semmiféle néven nevezendő országgal nem rendelkezett, illetve annak tisztázását, hogy milyen kapcsolata volt a bajor őrgrófokkal, hercegekkel, bízzuk az osztrák/karintiai történészekre. Mivel alig ismerem e témával foglalkozó osztrák történelmet, azt tudom megállapítani, hogy a „hivatalos vonal” szintén letudta a kérdést Wattenbach-al. Természetesen nem annyira, hogy Arnulf tevékenységét, hagyományát Zalavárra testálnák. Esetükben fordítva működik a régészet; a IX. századi leleteket minősíti a hivatalos vonal XII. századinak, pedig Arnulf hagyományát ők sem merik megkerülni.       / A  gazdag Ausztriában nincs pénz a moosburgi ásatásokra, a terület magántulajdonban van és  60 éves erdő nőtte be a romokat. Lehet, hogy ez is Versaillesi diktátum volt a fiatal Csehszlovák állam megizmosodása érdekében? / A Conversio szövegéből érződik a kor bajorjainak felelőssége – mint Pribina, mint fia Kocel  halálával kapcsolatban, de Karlman a sajátjuk—olyan - amilyen, és ők bizony nem piszkítanak bele saját fészkükbe. Egy szóval sem említik Metód bezárását, pedig ez éppen akkor történik.    Az első világháborút követő délszláv térhódítás pedig különösen rosszul determinálja a korral foglalkozó német anyanyelvű kutatók tudatát. Így elég fáradtságos feladat lesz a könyvtárnyira bővült Pribina irodalom / nem forrás / rájuk testálását miután Wattenbach ilyen jól ránk sózta! Véleményem szerint felkészült történészeik kárörvendő lekezeléssel nyugtázhatják a mieink további erőlködését e kérdésben. / Remélem már nem sokáig. /     (Hunnivári (2000); Moosburg fekvése - Pribina országa, 19. old.) Előzmény: Besnye (668)