Pont ez a lényeg - a kontaktus így is, úgy is megvan. Arra hívtam föl a figyelmet, hogy álszent önhazugság, amit a legtöbb ember művel a házi/haszonállatokkal kapcsolatban.

Vagy a barátom egy állat, és akkor nem korlátozom (csak ha törvény kötelez rá), vagy nem a barátom, és akkor úgy használom, ahogy akarom és nem fog érdekelni, hogy örül-e annak, hogy pórázon vezetem, vagy a hátán ülök.

Ilyen egyszerű :)

Az "emberi" tulajdonságok... mondjuk inkább úgy, hogy az emberben is meglévő állati tulajdonságok. A lovak is tudnak nevetni, szomorkodni, félni, utálkozni, undorodni, rosszindulatúnak lenni, vagy éppen kedvesnek, segítőkésznek, érdeklődőnek, stb. Hatalmas hiba klónozott egyenállatoknak elképzelni a lovakat (kutyákat, macskákat, stb.)...

Valóban fontos a csikó nevelése, ha valaki igazán barátjául akar egy lovat, akkor az nevelgesse csikó korától kezdve. Ez a legegyszerűbb módja. És akkor természetes lesz a lónak is, hogy néha felülnek a hátára, és leginkább játéknak fogja felfogni. Igaz, az ilyen lovat a mai világban maximum a nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak, illetve esetleg azok, akiknek több munkalovuk is van (lovagoltatni, kocsit húzni), és megengedhetik, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki semmilyen anyagi hasznot nem hajt, ellenben viszi a pénzt keményen. Igaz, barátságnál ilyesmi nem szokott gondot okozni.