Jávorfácska Creative Commons License 2008.09.15 0 0 63

 

Folytatom A bizánci irodalom kistükre c. könyv alapján a jegyzetelést:

 

Theophanész (IX. sz.)

 

Az orthodox egyház a Hitvalló (Confessor) címet adományozta neki, és besorolta szentjei közé.

  Miként maga Theophanész tájékoztat bennünket, Khronographiá-ját barátja, Georgiosz Szünkellosz útmutatása szerint írta. Geórgiosz Szünkellosz (meghalt a IX. század elején) volt a szerzője a Khonographiai válogatás (Eklogé Khronographiasz)

című műnek, amelyik a "világ teremtésénél" kezdi az események elbeszélését, és egészen Diocletianus uralkodásának kezdetéig jut el (284). Theophanész pontosan ennél az évnél kezdi művét, és egészen I. Mikhaél (az úgynevezett Rangave) bukásáig (813) jut el. A történelmi eseményket - Szünkellosz példáját követve - ő is időrendi sorrendben meséli el.

  Műve megírásakor forrásként használta fel a IV., V. és VI. század történészeinek munkásságát. Ami viszont a VII. és VIII. századot illeti, minden valószínűség szerint néhány, fenn nem maradt forrást használt fel. Feltételezhető, hogy olyan alkotásokat is használt forrásként, amelyeket a képrombolók írtak. A VIII. század végének és a IX. század elejének eseményeiről személyes ismeretei szolgáltak forrásul. Theophanész - fanatikus orthodox és képtisztelő lévén- erősen elfogult, és tele van előítéletekkel. Művét a szerzeteseknek, valamint ahozzá hasonló gondolkodásmódú embereknek szánta. Nem rendelkezik sem különösebb képzettséggel, sem történelemérzékkel.

  Műve azonban pótolhatatlan értékű, mégpedig azért, mert:

 

a. forrásként használta fel a VII. és VII. század ismeretlen történelmi műveit

 

b. mivel a képrombolás korszakával egyidőben élt, annak - noha elfogult vele szemben - legfőbb forrását jelenti

 

c. művének népies stílusa és népies szerkesztése összekapcsolja Malalasz Khronographiá-jának hagyományával. Ő jelenti a példát a következő évszázadok számára a khnographiára és annak népies stílusára vonatkozóan - és ezáltal a legmélyebb hatást gyakorolta az egész bizánci történetírásra. Még a IX. században lefordítják latinra. Ettől kezdve jelentős hatást gyakorolt nyugaton is; másrészt jelentős befolyást fejt ki az ószláv irodalom egészére.