Szerintem legjobb, ha egyben nézzük a negyven évüket, teljesen fantasztikus.
Nekem iskolás koromban nagyon ütős volt az Aqualung, aztán a Thick As a Brickben találtam meg az igazi Jethro Tullt, a Passion Play meg néhány más lemez a hetvenes években ahhoz képest gyengének tűnt annak idején, és amikor kijött az Under Wraps, nem értettem, mit akarnak az új hullámmal. (Később persze rájöttem.)
Most ismerve és agyonhallgatva az összes nótát, amit negyven év alatt írtak + koncertfelvételek, videók, élőben is láttam őket vagy négyszer stb. - nem találok köztük gyengét, bár persze vannak kedvenceim, amit a többi nótánál gyakrabban hallgatok, illetve nem is kell már hallgatni őket, elég rágondolni valamelyikre, elindul és végigmegy a fejemben.