Harmatta János: „… az egységes Hephthalita Birodalom 514-ig állott fenn, majd ekkor egy kelet-iráni és egy indiai hephthalita királyságra szakadt szét, amelyek közül az előbbi 560 és 570 között több kisebb fejedelemségre felbomolva részben türk, részben perzsa függőségbe került. A Toxaristānban, Gandhāraban, és Kaśmīrban uralkodó hephthalita dinasztiák azonban tovább folytatták pénzverésüket, sőt később még Xuttal hephthalita uralkodója is kezdett pénzt kibocsátani. E hephthalita királyságok 626-ig álltak fenn, amikor a nyugati türkök az egykori Hephthalita Birodalom egész területét meghódították, s a hephthalita uralkodó dinasztiákat türkökkel váltották fel.” (Németh Gyula szerk.: Attila és hunjai; Akadémiai, Bp., 1986, XIX. o.)
Vásáry István: „A 4–5. században … a hjóno, uar és heftalita néven szereplő népek, melyek 350 körül telepedtek be Toharisztánba, nagy szerepet játszottak az iráni világ életében. Perzsiát nem egyszer romlásba vitték, hódításokat hajtottak végre Északnyugat-Indiában, törzseik telepedtek le Észak-Mezopotámiában, a mai Moszul vidékén ...”
Mások, például Haussig 310 környékére helyezik az avarok hunok által történő meghódítását, így az általad emlegetett „néhány generációnyi” idő mindenesetre bő 300 év... ebből persze csak másfélszáz esztendő esik a középkor keretei közé, ha annak kezdeteként a hun Augustus Romulusnak a szintén hun Odovakar általi 476. évi félreállítását fogadod el...
------------------------------------------------------------------------------
A Heftalita-hun Birodalom térképe Vásáry nyomán
Amikor a IV. század első felében a hunok terjeszkedni kezdtek Transzoxianában és környékén, a parthusok (avarok) sorsa is megpecsételődött. Az avarság által lakott vidékeken kialakult a kevert hun-avar (hunugur, kangar), másként mondva a var-khun vagy varkhonita (várkony) nép, amelynek egy viszonylag szerény része a VI. század közepén a Kaszpi-tavat délről megkerülve Európába vándorolt...
