Kannus Creative Commons License 2008.09.11 0 0 732

ORBÁN OTTÓ
A New York-i Világkereskedelmi Központ két lerombolt tornyára


Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.


Kilőtt nyilak az égen, három fekete gép,
Viszik a korszak kérdésére a téboly feleletét.
Fekete füst dől a betonból, a kerozin sárgán lángol.
Romhalmaz lesz Bábelből és Babilóniából.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Ez a nap a gyilkolásé, a tömeges halálhíré.
A föld lakóit rettentő hang szólítja, a Dies Irae,
Ez a nap a halottaké, ez a harag napja,
Amikor a gyászoló is a fogát csikorgatja.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Fölrobban az üvegablak, az acéloszlop megdől.
Öngyilkosok ugranak ki az emeletekről.
A képzelet sem bírja erővel, nem tudja, hogy hol van.
Alsó-Manhattanben, az izzó pokolban.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Ha a pokolban is, menti a menthetőt.
Vízsugárral hűti a lángoló tetőt.
Bárkájában tigrist: parazsat őrzött Noé.
Emlékmű a város, egy halott tűzoltóé.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

 

(Forrás: DIA)