" Nappal, amikor az élettan funkcióinak uralma alatt a feladat ideaköre érvényesül, az ember elfelejti másik életét.

Éjjel azonban a paraszimpatikus idegrendszer veszi át a szervezet kormányzását, és énje visszatér a pszichikai síkra, hogy ott régi, sziderikus életét folytassa. Az ébredésnél egy biológiai beidegzés következtében csaknem minden emlék kizáródik, vagy töredékesen, összefüggés nélkül marad meg, néha nem is kép, hanem valami nyomasztó vagy örömteljes érzés formájában.

 Pedig kivétel nélkül minden ember tudatalattija megőrzi az álmokat felébredés után is, és hipnotikus befolyás alatt, amikor a feltudat korlátozó mechanizmusa is kikapcsolódik, meglepően hosszú élménysorozatok kerülnek felszínre azoknál is, akik azt állítják, hogy aznap nem álmodtak semmit."