Pont erről beszélek.

 

Kohn Sámuel írja: „A zsidóknál ... régi szokás a különféle nemzeteket vagy országokat oly bibliai néven elnevezni, mely az illető nemzetnek vagy országnak nevéhez némiképp hasonlít, mely alkalommal főképp a betű-áttétel nagy szerepet visz.” Ehhez lábjegyzetben hozzáteszi: „L. Magyarország héber elnevezését: Hagar”.

 

Forrás: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez; I. közlemény, in: Történelmi Tár 1879, 634.

 

 

Gyöngyössy Márton: „A periodikus pénzújítás (renovatio monete) rendszerét Salamon király idejében, német mintára vezették be. A reform a királyné személyéhez, Judithoz köthető, aki a magyar pénzverést Rajna-vidéki zsidóknak adta bérbe. Erről Jehuda-ha-Kohen mainzi rabbi döntvénytárából értesülünk (1060-as évek, Ruben és Simon jogesete). Az ifjú király pénzei súlyban és ezüsttartalomban is alatta maradtak elődei érméinek, sőt a korábban megszokott éremképet is megváltoztatták: német mintára koronás királyfő látszik pénzein, apró pénzverési jegyekkel. A rossz pénzekkel együtt járó, kincstár által gerjesztett infláció fontos állami bevételi forrás lett: a régi pénzeket a központi vásárhelyeken árfolyamon alul váltották be, az újak használatát pedig kötelezővé tették. A periodikus pénzújítás rendszerét Judit királyné vezette be, aki fia nevében kétévente bocsátott ki új pénzt.”