Értem én, hogy teljesen csak egy másik patitól lenne boldog. A problémám csak az, hogy ha kerítek neki egy társat, akkor értelemszerűen egy fiatal egyedet választanék, aki mindenképp túlélné őt, és akkor meg neki is kéne egy újabb társ. És akkor ez így folytatódna tovább az idők végezetéig. Én viszont már "le szeretnék állni" a patkánytartással, mert hihetetlen aranyosak, okosak, kedvesek, játékosak, viszont épp mire az ember szívéhez nőnek, már mennek is el. Nekem meg a szívem szakad meg ilyenkor. Ha élne vagy 20 évet, sosem kéne más állat.

A másik problémám, hogy jövőre egyetem (jobb esetben :D ), a kóterben meg nem hiszem, hogy örülnének, ha patkányokat vinnék. Édesanyám itthon meg nem tudna velük annyit foglalkozni, mint amennyit igényelnének.

Amikor Timi elment, nagy dilemma volt, hogy most hogy legyen tovább a patkánytartással. Gondoltam olyat is, hogy veszek két ugyanolyan korú kicsit mellé, és akkor ők kb egy időben mennek el, de hát arra sem lehet "számítani"(most ez kicsit lehet durván hangzott).

Szóval én szeretnék minden jót megadni neki, de egy új társ esetén az új társnak lenne később rossz.

Egyébként én úgy vettem észre, engem már eléggé bevett a patkányok társadalmába :D Múltkor már szabályosan kurkászta a kezemet (ne szőrös de ez őt nem zavarta..), meg gyengén rágcsálta, mint ahogy régen a Timivel csinálta, csak ő akkor sípolt rendesen. Meg ő is nyalis nagyon, ezt a sótesztet majd kipróbálom. Bár ő akkkor is nyal, ha épp most mostam meg a kezemet...