Kinek a pap, kinek a papné! :-)

Nekem speciel az, hogy a síeléshez (esetemben boardozáshoz) nem jutok olyan sűrűn hozzá, mint szeretném, így ennél a "szórakozás" részét részesítem előnyben, azaz felfelé vigyen csak a felvonó, lefelé enyém csak az élvezet. Bringánál ezerszer inkább feltekerek, minthogy libegőre pattanjak (bár Saalbachban már azt is próbáltam, hogy sorra mentünk a felvonókon, lefelé csak döngettünk változatosabbnál változatosabb terepeken, s meg kell mondjam, nem volt elvetendő :-) )!

Téli csúszkálásoknál mindig szerencsém volt, sosem boardoztam olyan terepen, ahol 10-20 perceket kellett várni, így nincsenek frusztráló élményeim. Viszont a sífutásra én is rákattantam egyszer, ám annak ugyanúgy alig vannak meg itthon a felételei, mint a lesiklásnak, pedig az az, amit rendszeresen kellene űzni ahhoz, hogy érjen is vmit.

robi