Lehet, hogy nem jól fogalmaztam meg, nem jó szót (szavakat) használtam állapotom leírására. Fárradékonyságot, tunyaságot írtam, mert nem mertem a depresszió szót használni. Az elején valóban elfáradtam, de már nem. A bajom az, nagyon nehezen kezdek bele bármilyen tevékenységbe. Ha dolgozni akarok, akkor fel kell "pörgetnem" magam, mert igen nehezemre esik bárminek is nekiállni.

Nem nagyon érdekel semmi, meg kell erőszakolnom magam, hogy újságot olvassak, TV-ét nézzek, tanuljak, olvassak. Szerettem kerészkedni, de ez sem megy. Nem szólok bele a beszélgetésekbe, nem reagálom le, ha valaki hülyeséget mond stb. Én sem modnom el panaszaimat a feleségemnek, csak itt öntöm ki állapotomat. Ha munkahelyen kérdezik, hogy vagyok, akkor mindig azt válaszolom, _"nagyon jól^_".

Ami még nagyon zavar, sokminden kiesett emlékezetemből. Régebbi dolgok is. Nagyon jó memóriám volt, most meg csak nézek ki a lyukon. Nem emlékszem rá, hogy eszméletemet veszítettem volna az infarktustól, szerintem végig észnél voltam. Látam a szanatóriumban újra élesztetteket, de azok nagyon le voltak butulva. Talán azt sem tudták, hol vannak?

Nem emlékszem pl. mindenkire, aki a kórházban meglátogatott, vagy miról beszélgettünk akkor.

Az ellenőrzés nálam is EKG-ből, szívultrahangból és terhelésből áll. Az eredményeimmel az orvos meg volt elégedve, legközelebb fél év múlva kell csak mennem. Gyógyszerekről nem beszéltünk, nem kérdezek, így ő nem mond semmit. Valóban dolgozik mind egy állat, egyik betegtől a másikig megy. Egyszerre hárman vagyunk benn. Az egyik az EKG, szívultrahang, a harmadik a terheléses helyiségben tartózkodik. Valóban, mint a robot rohangál ide-oda.

Én sem pánikolok, amikor infarktusom volt, akkor sem estem kétségbe, nem foglalkoztatott, mi lehet a vége? Az orvos így nyított, azután, hogy lemeztelenítettek: "hátsó fali infarktusa van, ez a rosszabbik eset, de megteszünk mindent" és elkezdte a katéterezést. Csak a feleségem sírását hallottam, mert végig benn volt. Az apja infarktusban halt meg.

Volt nálam a szanatórimban pszichológus. Nagyon kellemetlen volt, mert tulajdonképpen kinevettem. Hangos hahotába fordult a beszélgetés. Vannak ezzel a képesítéssel megáldott ismerőseim, akik közül egyet sem tartok normálisnak a magánéletben. Ráírták a zárójelentésemre, nem vayok együttműködő. Többször nem jött.

Nem értem a gyógyszerekkel kapcsolatos írásodat. Elhagysz mindent (egyet kivéve)? Nekem azt mondták, hogy amíg élek, ezeket szednem kell. A vérnyomáscsökkentőket azért, mert a szív munkáját támogatja (egyiket önhatalmúlag elhagytam), a Plavix-ot a stent miatt, Aspirint-Protect-et ne keletkezzen vérrög, és a koleszterin csökkentőt, mert azt 3 körüli értéken tartják és nem rakódik le a stent-re. És a bétablokkolót is szedem. Orvosi utasításra hagyod el a gyógyszereket?

Nem akarok belemerülni a gyógyszerek hatásainak megismerésébe, mert a végén úgy járok, mint a másik topic-ban résztvevők és arra nincs szükségem.

Igen hosszúra sikeredtem. Minden jót.