dolna
2008.09.06
|
|
0 0
28567
|
Kosztolányi Dezső: Hervadt kertben
A kerti golyókon a nap tüze ég... Langyos sugarak, bús őszi mosolygás. Szótlan haladok fáradt utamon s vérem melegíti a nap sugara.
A ritka lugas, mely a nyár idején még árnyat teritett, amidőn teveled bolyongtam a rét iratos szövetén, most fázva susog s piruló levele egymásra borulva, a szélben inog. Pár árva virág remeg ott a gyöpön, bús szára lehajlik, tört szeme zárul és várja a csendet, az álmotadót s én hallom e csend, e mulás elejét.
Némán haladok... De a fű, a virág mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még? Emlékezem és kigyuló szememet a könny lepi el s csüggedve lezárom. Halovány orcámra a láz tüze száll, miként a levélre az őszi, piros lob, aztán lesülyed fejem a kebelemre, mint ottan az őszi virág, amely elhal.
S a kerti golyókon a nap tüze ég.
|
|