Siralmas eredményeket éppúgy szülhet, mint olyan alkotásokat, min J.A. szonettkoszorúja.

Egy fiatal, tapasztalatlan költőnél nagyobb veszély a szedett-vedettség, mint a formakövetés. (S még azt sem mondhatjuk teljes joggal, hogy ez alól a szabály alól kivételt képeznek az igazán nagy költők fiatalkori versei).

Persze nemcsak formai szabályok vannak (amik valójában akkor működnek igazán, ha megszegik őket), de lehetnek tematikus tendenciák. Utóbbi persze inkább egy nagy játék része.

Vajon tényleg ennyire messze van a művészet a játéktól? Vajon egy drámaversenyre, vagy verspályázatra érkezett alkotás kevésbé művészi, mint egy "belső indulatból" épített. (idézőjel oka: minden vers belső indulatból épített, azt hiszem) Az ókori drámaversenyeken egészen szabályos művekkel szerepeltek a szerzők.