Kassák Lajos

Visszatérő motivum

 

Elhagytam a várost. Fájdalom nélküli intettem bucsut
templomainak, szinházainak és zenetermeinek,
ahogyan a mühelyeket és szerszámokat elhagytam,
mikor szembe fordultam apámmal és azt hittem
a szabadság csak a részegeké és csavargóké.

 

Hangok, melyek a hegedük hurjai között sirtak,
melyek a zongorák öbleiben viháncoltak.
Hangok, melyek a fekete koncerténekesnő
torkából szálltak fel és kárhozatba csalták
a fiatal diákok légióit.

 

Elég volt a zörejből, az áriákból és szimfóniákból,
megfertőzték álmaim és elsodorták szeretőim.
Hajnal hasadtán a vonat ablakából
tekintek szét a tájon, mint egyszerü utas
mély álom után, mely átsegitett a váltóőrök
tévedésein és a karambolok telhetetlen örvényein.

 

Köszöntelek, hajnal, örökszép, kedvesem.
Oh, bájos leányzó, ahogyan kiléptél az erdőből
s harmatos karjaiddal tereled a nyájat.
Oh, rózsaszín angyal, amint elindulsz a város felé,
hogy csókot lehelj az alvó gyermekek szemére
benned csendül össze minden zene és minden ének.