Ízlések és pofonok, hogy kinek mi a jó ízű, de egy másik leírás szerint:

Fürtje Nagy (200 g), közepesen tömött, vállas.

Bogyói: Közép-nagyok, megnyúltak, sötétkékek, hamvasak, vékony, olvadó héjúak, lédúsak, ropogósak, finom fűszeres ízűek.

Termesztési értéke: Korai érésű fajta. Gyakran már augusztus második felében beszíneződik és augusztus végétől fogyasztható. Általában azonban a fogyasztási érettség állapotát szeptember elején éri el. A fajta kísérleti parcelláit nemesítői rendszerint szeptember második felében szüretelték, a csemegeszőlők esetében szokatlanul magas beérési cukorfokkal (19-20 mustfok) és viszonylag magas savtartalommal a mustban (kb. 9,0 g/l sokéves átlagban). Száraz évjáratokban fürtjei a tőkén jól eltarthatok, októberig fogyaszthatók.
Bogyóiban sok és nagy mag van, ami egy étkezési szőlőnél kissé zavaró.
Erős növekedési erélyű, egyenletes, jó termőképességű. Többnyire bőven terem, de nagy termés esetén a bogyók aprók maradnak.
Fekvés és talaj iránt nem igényes. Szárazságra mérsékelten érzékeny. Fagy- és téltűrése jó, a legtöbb csemegeszőlő-fajtáénál jobb. A fagyok után jól regenerálódik. Kedvezőtlen évjáratokban, őszi csapadékos időjárás esetén rothadása feltűnő. Gombás betegségekkel (lisztharmat, peronoszpóra) szembeni ellenálló képessége kiemelkedő.
Fürtjeinek kocsányzata erős, amelyhez a bogyók jól tapadnak. Jól szállítható.
Termése értékes étkezési szőlő, de szeptemberi szürettel rozé esetleg vörösbor készítésére is alkalmas. Bora színanyagban gazdag, finom illatú, kissé fűszeres zamatú. Különösen rozé bora elegáns.

Szerintem nagyon jó ízű, és szeptember közepén már nagyon jó édes (én az édes szőlőket szeretem). Olvastam valahol, hogy valaki "rókaízt" vélt felfedezni a túlérett bogyókban, de ez szerintem erős túlzás.