No, most jól teleírtam a topikot....

........

Labbancz Attila: Tenyerembe fogott lehelete a szélnek

Mint tenyerembe fogott leheletét a szélnek
Úgy foglak be és teszlek életem óraművébe.
Hogy fogaskereked tekerje tengelyem.
Mint rugó, ostromolsz le és fel.
És velem és ellenem.Mindig és mindenben.
Súlyosbodó teherként roskad ránk az idő.
Ahogy kiszalad lábunk alól
Poros varázsszőnyegünk.
Lassuló tettek és mondatok között
Megírlak téged, és beléd költözök.