És akkor ez az az intenzív, ahol "elég nagy hangsúlyt fordítottak arra, hogy az anyukák szoptassanak"???
- Én úgy láttam, de hát ez is szubjektív megítélés :) Azok, akik 1 gyerekkel voltak bent, könnyebb helyzetben voltak annyival, hogy dupla annyi idejük volt próbálkozni. Az a 10 perc, amivel korábban mehettem nem jelentett sokat, hogy 3-as ikrekkel hogyan oldható meg azt elképzelni sem tudom :)
Többen voltunk ott ikrekkel, az egyik anyuka nagyon ügyes volt, de az egyik gyerek nem nagyon akart szopni és neki sem tengett túl a tejmennyiség. Egy másik anyukából dőlt a tej, de a babák így sem tudtak mit kezdeni a mellel, a harmadik anyukának meg semmi problémája nem volt a szoptatással, ki érti ezt? :)
A kórházi személyzetre én nem mondhattam rosszat, mert tényleg a szoptatást forszírozták, mellszívót biztosítottak, kérdezni is lehetett (válasz is jött) meg ilyenek és én tényleg nem vártam, hogy karácsonyi ünnepek idején, kisebb létszámú dolgozó mellett valaki az egész etetési idő alatt velem foglalkozzon. Nyilván nekik is adott a napirendjük és meg kell oldani x idő alatt, voltak nagyon-nagyon türelmes nővérek ott, de a végtelenségit ők sem tudtak ránk várni. Az egyik nővér pl. megmutatta a kézi fejést, hogy egyáltalán elinduljon valami tej, mert nekem a 3. napon se jött semmi, na és erre tényleg lett valami. Az, hogy milyen helyzetben a magyar eü. és munkaerőelosztás az már nagyon hosszúra nyúló okfejtés lenne :)
- A férjem nem akarom szapulni, tényleg nem egy mintatürelem természet alapjában és a 8 órás munkája mellett még itthon is késő estig dolgozik, ő sincs szuper helyzetben. Na meg én választottam, ugye. 2 hétig volt itthon velünk, akkor is lakásügyben futkosott, úgyhogy tényleg magamra voltam utalva, meg még most is nagyon sokszor.
- A védőnő szintén szoptatást forszírozó típus volt, de konkrétan elég keveset találkoztunk és gyakorlati útmutatóval nem jött, na meg az újév miatt nem is találkoztunk rögtön a hazamenetel után, ha ez számít?
- Mindent összevetve tényleg elég volt a bajom és szoptatáshoz sokkal több nyugi kellett volna fejben is, meg normális evések. Igazából senki nem hányt a szememre semmit, az új védőnénink is csak olyat mondott, hogy majd a következővel már jobban fogom tudni megoldani. (Már, ha vállalok ilyet.) Csak nekem szokott rossz érzésem lenni, amikor tandem szoptató ikres anyukákról olvasok, hallok, hogy milyen szuperul megoldható ez a dolog.