SZABÓ T. ANNA


Kavics-vers

Lackfi Jánosnak, köszönettel


Van pirargirit, bournonit, tennentit és antracit,
spinell, korund, piroluzit, perovszkit és ilmenit,
oktaéder, romboéder, prizmaforma és amorf,
fehér karcú, opak fényű, szálas, kontaktmetamorf,
hidrotermális telérek, üledékes kőzetek
termeljék, vagy hengergessék kruppos téli tengerek,
esetleg a nyálkás őszi Nizza hordja partjain -
a kő lehet opál, kalcit, limonit vagy turmalin,
ónix, kvarc, rodokrozit vagy hópehely-obszidián,
mindenképpen drága kő lesz, hiszen egy szemet kíván,
egy kezet, ki megtalálja, kihalássza sok közül,
hazahozza égen-földön - csak az a kő üdvözül,
csak az él, kit megtalálnak, néznek, fognak, osztanak,
az a kő, mit ajándéknak adnak, éget, mint a nap,
kiválasztott, aki adja, és kiválasztott a kő,
hiszen még egy ugyanilyet nem teremt a nagy Idő,
osztálya van, rendje van, de formája különleges,
egyetlen kő, neked adják, ilyen nem lesz, csak neked,
aki kapja, méltán boldog, hiszen kiválasztatott:
mint kavicsot, megtaláltak - én is egyetlen vagyok.