Rákos Sándor

Ima

 

nem mondom a magad különös módján

tenyereden hordoztál nem úgy éppen nem úgy hogy

kedvemben jártál volna sőt inkább nagyon is

próbára tettél sokszor sokféleképp

vadásztak rám vadra vadászok lesből

de rugaszkodnom ha kellett

lendülve vaktában lehúzó

mélységek fölött ugrásomat

aládúcolta egy megtartó tenyér – – –

balkezes-sorsút védtél balsorsomban

csak baloddal balkézrőli fiadként

én istenem hát köszönet ezért is

de tudod hogy mostanában

meg-megtántorodom –

attól tartok hogy kihullok örökre

felejtő isten-tenyeredből