Rákos Sándor

Nyíló végtelen

 

majd a tengerek majd a csúcsok

majd a száguldás lobogói

majd hite a soha-még-nem-volt

határtalan teljesülésnek

„miénk az első kutyaszán

ember nyomától szűz hómezőn”

majd a bukások majd az árulás

majd a ragadós hétköznapok mocska

majd a tagló-fölismerések

„orrom előtt csukták be a kaput”

„üres sinek a világ elszáguldott”

majd a csikorgó fog a csakazértis

majd kapaszkodókon araszolva

föl a mélyút magasán a föntibb

már bejárt ösvényeket újrajárni

hogy ott kezdhessük ahol befejeztük

saját léptékünkhöz méltón kimérni

a messzeséget hány tengeri mérföld

majd száraz lábbal járni a vizen

majd átlépni a nyíló végtelenbe