Egy kolostorban élt egy pap, aki minden este a saját kádjában szokott fürdeni. Ebben egy apáca segített neki, akinek az volt a feladata, hogy a mindennapi fürdésnél az atya segítségére legyen.
Egy reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá:
— Tisztelendő anyám, üdvözültem!
— Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér?
— Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e.
— A vén gazember! — mondta a tisztelendő anya. — És mi történt még?
— Hát, kipróbáltuk a zárat, az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyört fogok érezni.
— A vén kurafi! — kiáltott fel a tisztelendő anya. — Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 20 éve fújatja velem...