Lutra 2008.08.27 0 0 28436 Képes Géza Csak Úgy éltem töprengve, szorongva habzsolva a tűnő időt. Mintha üldözne szilaj horda, futottam. Mellőlem kidőlt a barátok kis csapata - aki marad, az ostobább: összekaszabolt katona hajszolja tajtékos lovát. Mintha jövőm nem lenne más, csak álmaim akasztófája - Kagylóból hullámzuhogás pereg a dobhártya falára. „Engedjetek!" - kiáltanám, s halkabb vagyok a csillagoknál. Hangom hallja halott anyám, hisz a csend visszhangja vagyok már.