Pontosan 19 esztendővel ezelőtt, 1989. augusztus 26-án, 23 óra 38 perckor súlyos baleset történt Polgárdi állomás bejáratán. A bejárati jelzőnél feltartóztatott 79540 sz. tehervonatba (M62 147, 1035 tonna, 513 méter) hátulról bele ütközött a 6 perc késéssel közlekedő 9738 sz. személyvonat (M41 2159+2 Bhv kocsi). Az ütközéskor a tehervonat mozdonya befékezett, szerelvénye feloldott állapotban, míg a személyvonat fékezésben volt, ennek ellenére 74,5 km/h sebességgel csapódott a tehervonat végébe.
Az M41 2159 „B” vége a tehervonat jelzőkocsija (82 55 683 6137-2) alá fúródott, vezetője Gőbölös Ferenc, Székesfehérváe Vontatási Főnökség 28 esztendős mozdonyvezetője azonnal meghalt. Különböző mértékű sérüléseket szenvedett a személyvonat 6 utasa és vezető jegyvizsgálója is.
A tehervonat utolsó három kocsija egymásra torlódott, a jelzőkocsi, az elé sorozott 82 55 683 6191-9 psz. kocsi és a személyvonat mozdonya selejtezésre került, a tehervonatba hátulról harmadiknak besorozott 82 55 683 6139-8 psz. kocsi és a személyvonat két kocsija (50 55 20-27 773-0 és 50 55 20-27 776-3) kisebb mértékben megsérült.
A siklott járművek a pályát augusztus 27-én 11 óráig elzárták, a vonatforgalom addig részben kerülő útirányon, részben vonatpótló autóbuszok igénybevételével bonyolódott.
A baleset napján a vonal – szombat lévén - megszokott hétvégi forgalmát bonyolította. A szakaszirányító rendelkezésének megfelelően a 79540 sz. túl hosszú vonat a 9738 sz. személyvonat előtt közlekedett. Polgárdi-Ipartelepk állomáson – ahol hossza miatt félre állni egyébként sem tudott volna – 23,27-kor haladt át, és itt keresztezett a 90623 sz. tehervonattal, mely az állomás IV. vágányán tartózkodott és várta a 79540 sz. tehervonat áthaladását, valamint a 9738 sz. személyvonat érkezését. Az állomás forgalmi szolgálattevője 23,28-kor közölte Polgárdival a 79540-es áthaladását, ekkor értesült arról, hogy az ott keresztezni fog a 90645 sz. tehervonattal. Mivel a páros vonat túl hosszú volt, a kereszt lebonyolítását úgy tervezték, hogy Polgárdi egyik 200 méteres vonatfogadó vágányán az oda beférő 90645-ös félreáll, a 79540-es pedig a másik vágányon áthalad mellette. Ehhez azonban utóbbit a bejárati jelzőnél fel kellett tartóztatni. Ezen ok miatt a 79540-es 23,30-kor Polgárdi állomás bejáratán megállt.
A Polgárdival folytatott tárgyalással egy időben Polgárdi-Ipratelepek szolgálattevője felvette a kapcsolatot Szabadbattyánnal is, ahol a 9738. sz. személyvonat visszjelre várt. Ennek vétele után a vonat 6 perc késéssel folytatta útját Polgárdi-Ipartelepek felé, melynek szolgálattevője az indulási idejéről kapott értesítés vételekor (23,29) engedélyt kért a 90623 sz. tehervonat számára is, majd rendelkezett a váltóállító központok felé a személyvonat III. vágányra történő bejáratának elkészítésére. A 9738-as már a bejárati jelző közelében járt, mikor a szakaszirányító a 79540. és a 9738. sz. vonatokról érdeklődött. Azt a választ kapta, hogy a 79540-es áthaladt az állomáson, a 9738-as pedig onnan 23,35-kor tud indulni. Eközben utóbbi behaladt az állomásba, ezért a szolgálattevő „kicsengette” a kijáratot a 90623-nak, és feloldotta a kijáratot a 9738-as részére is. A II. torony váltókezelője elkészítette a kijáratot a tehervonat számára, az I. torony váltókezelője pedig annak ellenére, hogy a 9738-as számára engedélykérést nem hallott, azt a fejrovatos naplóba tanúként bejegyezte, továbbhaladást engedélyező állásba állította a kijárati jelzőt, és ezzel hozzájárult a személyvonat kihaladásához!
Polgárdi-Ipartelepek forgalmi szolgálattevője a személyvonatot 23,36-kor elmenesz-tette, megfigyelte a 90623-as kihaladását, és miután mindkét vonat végén látta a zárjelzőt visszatért a forgalmi irodába. A telefonhoz lépett, hogy a vonatok indulását a szomszédos állomásoknak bemondja, mikor rádöbbent, hogy a 9738-ast menetengedély nélkül menesztette el! A térre rohant, hogy a vonatot leintse, de mivel az már kihaladt az állomásból, Polgárdi állomást hívta, hogy a 79540-es után érdeklődjön. Annak szolgálattevője azonban ekkor a téren tartózkodott a 90645 sz. vonatot várva: Miután az megérkezett az állomás II. sz. vágányára, beállította a vágányutat a 79540-es számú vonat részére az I. vágányon. Eközben ismét hívta Polgárdi-Ipartelepek állomás forgalmi szolgálattevője és közölte, hogy a 9738-ast. engedély nélkül elmenesztette! Ekkor Polgárdi bejárati jelzőjét szabadra állították a 79540-es részére és várták a vonat megindulását. Az azonban nem indult, így a szolgálattevő kiküldte a vonathoz a váltókezelőt, aki néhány perc múlva a tehervonat mozdonyvezetőjével együtt futva tért vissza az irodába azzal, hogy a személyvonat a tehervonat végébe ütközött! Ez után intézkedés történt a mentők lés a rendőrség értesítésére.
A vasút által lefolytatott vizsgálat Polgárdi-Ipartelepk állomás forgalmi szolgálat-tevőjét és az I. torony váltókezelőjét hibáztatta a balesetért, mivel az F.2. sz. utasítás több pontját megszegve visszjel nélkül elmenesztette a vonatot, illetve annak menesztéséhez érvényes menetengedély nélkül hozzájárult. A bíróságtól azonban az akkor érvénybe lépett amnesztia miatt a két vádlottat közkegyelemben részesített:
A baleset során felmerült a fényvisszaverő zártárcsák láthatóságának kérdése is. A súlyosan rongálódott mozdony vizsgálatakor azt nem tudták megállapítani, hogy az ütközés során az M41 2159-es mindhárom fényszórója világított-e, de az M41 2140 psz. géppel augusztus 29-én meg tartott bizonyítási kísérlet alapján bebizonyosodott, hogy a teljes fényerővel világító fényszórókkal közlekedő mozdonyról a zártárcsát mintegy 130 méter távolságból lehetett észlelni, mely nem csak a vonat ütközésmentes megállásához, hanem érdemi sebességcsökkentés eléréséhez is kevés! Ezért a Véleményes Jelentésben javasolták a vontatójárművek nagyobb teljesítményű, ipari minőségű halogén izzókkal történő felszere-lését, a fényszórók kötelező jellegű időszakos vizsgálatának bevezetését és meghatározott paraméterek szerinti beállítását, valamint hiányosság esetén a jármű szolgálatképtelenné minősítését.
A járművek halogén izzókkal történő felszerelésére – talán a majdnem kialakult mozdonyvezető sztrájk hatására is – a baleset után sor került.
A balesetben elhunyt mozdonyvezető családja az ütközés helyén – a pálya 195+32 szelvényében - fémből készült keresztet helyezett el, melyet a baleset 10. évfordulóján az egykori kollégák megkoszorúztak. A keresztet azóta „fémgyűjtők” ellopták.