dolna
2008.08.24
|
|
0 0
28411
|
Reményik Sándor: Már nem fáj más…
Már nem fáj más, Csak az fáj mindíg jobban, Hogy égő sebeim Olyan világtól-idegen sebek, És a szívem más szenvedők szívével Nem egy ütemre dobban. Már nem fáj más, Csak az fáj mindíg jobban, Hogy önmagamba lassan visszanőttem. Betokozódtam, elszigetelődtem. Mint a temetkező selyembogár: Magam a selymeimbe beleszőttem.
Szeretnék egyszer lepke lenni még. Öröm mézét, búbánat harmatát Az arany élet-réten vinni szét. Leszállani minden virágkehelybe, S megtapintni a virágok szívét. Szeretnék egyszer hivő, hevülő, Lengő, lebegő lepke lenni még.
|
|