Reményik Sándor: Lelkem kalit…

Első verses könyvem megjelenése után

Lelkem kalit, sok szürke évig
Őrizett színes madarat.
Ma sok-sok álmom felröppent az égig,
Egy szédítő, egy nem várt pillanat
Pattintotta fel a kis-ajtót.

Mind elröpült. Mi haszna most,
Ha őket fenn keringni látom:
A hófehéret, kéket, aranyost?
Nem érzik a simogatásom,
És puha tolluk rég nem érzem én!

Mi haszna volna bár, ha látnám
Keringeni kalittól – kalitig,
Lélektől – lélekig, örökké?
Én megoldottam mind a titkaik:
Hozzám egy se jő vissza többé.