A Bács-Kiskun megyei Nagybaracskát pedig egy 1318-ban kelt oklevél említi először Baraccha néven. Vagyis azt látjuk, hogy a Kárpát-medencében többfelé előforduló Barakcsa helynevekből mindenütt Baracska lett egy egyszerű hangzócsere révén. Ez véleményem szerint a nyelvi konszolidáció természetes kísérőjelensége: a köznyelv kialakulásával, illetve térhódításával a tájnyelvi, nyelvjárási szavak hozzáidomultak a "standard"-hez. Amit az etnogenezisben részt vevő egyes komponensek képviselőinek, nemzetiségeknek könnyű volt kiejteni egykor, azt már nem biztos, hogy könnyű volt kiejteni az uralkodóvá váló nyelvjárás(ok) használójának.