Azóta is sokat gondolkodtam rajta, miként tudnám megfogalmazni, leírni, vagy csak a magam számára "helyre rakni". Egyiket sem tudom. Csak egy hasonlatot tudok , ami talán megközelíti:

Olyan ez, mit egy ismerős arc, ami félig egy függöny mögül bukkan elő, de nem lehet rájönni ki ez. Olyan mintha ebben a tudatom memóriájába nem lenne benne. Talán egy másikba. Az arc egyébként szép, kifejezéstelen hűvös mosoly dereng fel.