Karaffa Gyula: Hogy ne féljetek....

Elmondanám, ami van,
a szóba faragnám magam,
az időbe vésném, ami volt,
akár ha zsák, akár ha folt,
óhajtanám, ami jön,
úrrá lennék az ösztönön,
megragadnám, mi elenyész,
az ész vezetne, nem a kéz,
kiáltanám a verseket
még akkor is, ha kinevet
mindenki, aki eddig élt,
tovább ragoznám az igét,
építeném a hidakat,
lábat, fejet és nyakat,
forognék fenn a tornyokon,
a széllel volnék én rokon,
emelnék roppant súlyokat,
acélos, nehéz sorokat
és ráfújnék a semmire,
hogy ne féljetek ennyire.
Hogy ne féljetek ennyire!