Halihó!

Imi! köszi a sztorikat, fain volt nagyon, mindegyikőnknek bejönnek!

Igaz én az év végén leszek 23 éves, de a korábbi évek során (nyári szünetekben például) utaztam már néhányszor szerte széjjel Európában, nagyrészt még az EU csatlakozás előtti időkben.

Voltam például egyszer egy megás-tandemes, "bohóc fülkés v. kutyaólas" (kinek mi a szimpi) SCANIA szerelvénnyel Mannheim környékén. Kifele RO-LA-val utaztunk, visszafele már lábon jöttünk, mert nem tudtunk a vonatra ráállni, mivel 41 t körül volt az össztömeg, és elakadt az alacsony vonórúd a vasúti kocsi rampájában, akárhogy szinteztük a légrugót.
Aztán volt olyan is (ezen a SCANIA-s úton), hogy kint németben a felrakón, rampáról raktak minket, szerelvény szétakaszt. Mondtuk a rakodónak, h előbb a gépest rakd meg, vársz egy kicsit, leponyvázunk, akasztjuk a pótot utána állhatsz neki annak, szólunk, ha mehet a dolog (ugyanis a tandempóton csak a vonórúdon lévő talp volt használható, a tengelyek mögötti hátsó kettő már nem szuperált). Gépest megrakja a német, előreállunk, ponyvázunk, nem telik el 5 perc, csattanás, hangzavar, és billent a tandempót, ugyanis a német rátolta a békával a raklapos árut a platóra, az meg mint a mérleghinta bólintott egyet......izgi volt.

Aztán voltak "kellemes" várakozások is határokon. 2003-ban egy spanyol út során hazafele Fernettiben az olasznak az tartott 2 óráig, h felírja a CMR-ről az autó rendszámát, és kiengedjenek a terminálból. Ott szobroztunk az ablak előtt, h adja már vissza a papírt és mehessünk, (persze az utánunk érkező román kollégák mind megelőztek minket).

Akkor ugye a maszek cégek által lebonyolított fuvarok is bőven gazdagok sztorikban. Még a készpénzes rendszer az indításokra, gyere a ház elé itthon, miután végeztél a rakodással, a határ felé menet úgyis útba esik, aztán a várakozások a góréra, mert nincs otthon, emiatt túlvezetések + gyorshajtások, mert be akarsz hozni valamit a hátrányból. Aztán a visszfuvart majd menetközben küldöm-faxolom. Volt egyszer olyan, h péntek reggel 9-re üres volt az autó kint, jeleztünk, h jöhet a cím és tűzünk hazafele; akkor álltak neki keresni, de mi már szerda délután elindultunk. 80 km-re kaptuk meg a címet, hétfő reggeli rakodással, szotyi. 3 nap kemping egy helyben, még nem is az, hogy menjél 500 km-et a felrakóig, mert arra járna fizu.

Meg ugye a mindig van valami problem a kocsival. Hamar elengedi a levegőt (aztán lehet, h egy szelepcserélésével simán megoldható), ha "ugrani" kell, akkor 5-10 perc azzal telik el, h a megmozduláshoz szükségeset megtermeled. Betegeskedik a kuplung, kéne venni gumit a traktorra, meg akkor már jó volna a pótra is. Szűrők állapota, fékbetétek, stb-stb.

Jah, hogy a rahedli papírról ne is beszéljek. CMR, vámokmányok, kp, üzemanyag-, pályadíj- és még ki tudja milyen számlák, ilyen-olyan engedélyek, tanúsító okiratok, hitelességi bizonyítványok. Útvonalengedélyek, "radírozós toll" -->János és 95xf gondolom értitek mire gondolok (és persze a többiek is).


De ezektől függetlenül persze vannak csupa-csupa jó oldalai is. Az a rengeteg hely-táj amit csupán az út során látsz. Én például voltam egyszer a Karlsruhe melletti teherautós Merci gyárban, nagyon nagy élmény volt!!
Akkor a külföldi cuccok, bevásárlások. Igaz ez ma már nem igazán meglepetés, mert mindenhol ott vannak kis hazánkban a nyugati országokban jelen lévő kis- és nagy méretű áruházláncok, műszaki boltok, plázák.
De nekem például akkor is élmény volt, "bagóért" hozni olaszból a márkás kávékat, itthon meg csak sóvárog az ember utána.
(Vagy mikor a sofőr cimbi építkezett és a fürdőjében lévő csempét olaszból hozta tök ingyen, mert a selejt közé ki volt rakva a csomagoláshibás termék is......ő meg nem volt vak és h*lye, h ezt ne hagyja ki).

Tudnám még folytatni. Az biztos, h szerintem ma egy fiatalnak, pályakezdőknek jó kezdet lehet, mert tuti a munka, vannak cégek dögivel akiknél munkát lehet találni. A fizetés is nagyon jó (ha úgy van, akkor még nem családfenntartó az illető), félre lehet tenni belőle (szerintem). Ha az ember szeret vezetni-csavarogni, akkor egy jó döntés, aztán mindenki megtapasztalja, hogy neki hogy tetszik a dolog, tudja-e csinálni vagy sem!
Nos itt be is fejezem mára, egyenlőre. Lehet lökök még 1-2 sztorit.

Szevasztok!!