Ha tükör, hát abba a fiú is belenézhet.

 

A szauna még mindig. Gondolom, tagadhatatlan álma egy férfinak, hogy előtte két (három) meztelen lány csacsogjon, látszólag fesztelenül, tudomást sem véve róla.

Ilyet a (férfi)ember, már csak tapintatból, nem vall be a kedvesének.

 

Itt az ellenpélda a leskelődésre. Ama kukoricatábla környékén szívesen látatlan maradtam volna, hogy láthassam a meztelenre vetkőzött lányt akkor, amikor úgy hiszi, hogy senkise látja. Vajon mit csinál? A Napnak kitárja a testét? Mellét vizsgálgatja: szép-e? Csupasz ölébe téved a keze? Talán pisil is?

Szárazra a kezével simítja magát?

Szemből, hátulról, esetleg oldalról láthatom?

 

Mindeközben a férfi-mivoltomat az egyre fájóbb érzés mereven tanúsítja.

 

Most, hogy a visszameneteledet beígérted, nem tartasz attól, hogy – ott és akkor – egyedül nem leszel?

Legalábbis képzeletben.

 

Várnai Zsenihez.

Amikor ezt a versét írta, nálunk a szüfrazsettek (a női egyenjogúság harcos amazonjai – főleg Angliában) mozgalmáról csak olvashattak, a nőknek szavazati joguk nem volt. Nagyobb arányban csak a háború idején (az első vh.) foglalkoztatták őket. Regénynek, versnek a tárgyai voltak, nem az alanyai (szerzői).

 

És akkor! Ír egy nő! S ilyeneket!