Lászlóffy Aladár: Óda

Gyertek most velem, lehet, hogy csakis
a meztelen nyelvbe utazunk el, annak
ránkszabott ritmusába, amit így ésszel
felérnek, gyertek, a legelső boldogság úgyis
a pihent eszmélet, a győztes, a lélegző,
mondó, kimondó, a nőket, hazákat
nevükön szólító szabad megértés, az
egyetlen életünk állandó, szerelmes kedve,
a ragyogni képes művet mindig a szép
közös nagyságért meghozó szellem, akit csak
együtt tanulhat, világtól világig utazva,
együtt tanul meg embertől ember, mert
lehet, hogy tízezer leírt és kimondott
igétől alakul, öregszik tovább a
megszelídített természet bennünk, olyan
nagy a hatalma a látható s láthatatlan,
a testünkre egyenlő örök eséllyel
rábízott költeménynek.