brekkancs Creative Commons License 2008.08.14 0 0 116
Nézegetem már egy ideje ezt a topikot, hogy írni kéne bele. :)
Van egy ismerősöm, ölég rossz passzban van már évek óta. Volt egy időszaka, hogy rendszeresen megtalált és ömlesztette rám a bajait. Úgy éreztem magam egy-egy ilyen beszélgetés után, mint akit összevertek. Komolyan mondom, néha szinte le kellett feküdnöm. Egyszerűen kizsigerelt. Pedig csak hallgattam. Kerültem is rendesen, de nem mindig sikerült.
Egy ideje már nem keres olyan sűrűn és talán jobban magára is talált, igaz, még mindig mondja, de már nem belőlem táplálkozik.
Azon gondolkodtam, hogy lehet, én is ilyen vámpír vagyok. Ha épp magam alatt vagyok. Meg hogy egy baráti kapcsolatban létezik-e ilyen erő-elszívás. Kihasználom-e a barátomat, ha elmesélem a bajaimat? Ő kihasznál-e engem ha viszont? Szívom-e az energiáit és ő az enyémet? Van-e energetikailag tartozik-követel elszámolás? Valamiféle egyensúlyra nyilván törekszik az ember egészséges kapcsolatban. De az energiában mérendő-e vagy teljesen másban? A szeretet az megfogalmazható, kifejezhető-e energiaként? Ebben a példában, amit említettem miféle energiákat vett el belőlem, vajon benne megnőtt-e általam az energiaszint? Vagy egyszerűen csak érzelmileg vett igénybe annyira a története, az azzal való azonosulás, hogy kipurcantam tőle?
Eltöprengtem ezeken, hogy s mint vannak.