ilang_ Creative Commons License 2008.08.13 0 0 704

-
Kemenczky Judit: HÖLGY EGYSZARVÚVAL

  az egész úgy kezdődött hogy ő Tibetről
  akart velem társalogni
  én pedig arról a lemezről
  amit képzelt szobám
  egyetlen tárgyaként őriztem
  mint pőre és magányos díszt
  egy lengő papirfalu japán ház
  finomraszőtt gyékényszőnyegén
                                                       a kert
  szikláin pedig az öt szent jel lesz bevésve
  föld   viz     tüz    szél    üres tér
  és séta közben apró gereblyékkel tüntetjük el
  a kavicsösvényről
  lábnyomainkat
                             de már ahogy
  kivette táskájából a pedáns dossziét
  éreztem
  baj van
  a pincér egy gyanus ronggyal
  nedvesre törölte előttünk az asztalt
  én pedig az unalomig ismert étlap
  hátlapját szemlélve
  száraz fonnyadt kis süteményekre
  gondoltam
  kettő ötventől
                           kilenc forintig
  a másik oldalon minden kihuzva
                                                  végül
  hosszas huzavona után teát rendeltünk
  jéggel tojással

  Zen versek a "Vasfurulya" c. iratból
  ez állt a dosszién
  és persze borzasztóan tetszett mind a tíz vers;
                                                                   Ébredj
      fújd el az álmot/ Régi szent öregek/
      Sírnak fájó szivvel utánad
                                               Yüeh Shan/
      Fényteli Hold/ Arccal a földre világít/ vagy
      Éjjeli gong   Szerzetesek hiv    Mesterünk
      mosolyára tanit

ilyen és ehhez hasonló sorokkal
velünk szemben a nagy ovális tükör
jobb sarkában egy lány csikóbőr tarisznyájából
vékony finomrasodort szivart vesz elő
kettétöri
                a fiú homlokát keskeny bőrpánt fogja körül 

hevesen magyaráz miközben ujjaival a súlyos tükör
aranyozott gipszangyalkáit kapargatja aztán
végigsimít a lány combközépig érő szoknyáján
rágyújtanak   valaki kétforintost dob a lemezgépbe
  "EZEK..."
                szólal meg barátom
  és szemén megvető keskenyre zárul a rés

  az utcai telefonfülkére vörös fény vetül
  ajtaja a tarkóján magasranyírt férfi után
  mint átlátszó koporsófödél
  döngve becsapódik
  sár fröccsen az üvegre

  a regényekben is
                             gondolom hidegen
  az alattomosan bonyolódó szituációkban
  m i n d i g megered az eső
                                         Seymour P. lord
      töprengve szemléli a perzsaszőnyeg
                                                               nemesen
      kopott mintáit. Mit tegyek? Régi barátja - ez
      ma kétségtelenül bebizonyosult -
                                                           Hamiskártyás.

KOKÓSAN RONDÁBB VOLT MINT SAJÁT ÖREGANYJA
szólalok meg a hosszúra nyúlt csend után
és a hat szó egy pillanatra megáll a levegőben
mint a feldobott húszfilléres
                                             fej vagy irás
aztán elgurul...
  ne haragudj   mondom    és makacsul dörgölök
  egy zsírfoltot a farmeromon   tovább nem érek rá
  de ezekről   mutatok a dossziéra
  máskor még beszélhetünk
                                           holott
  nyilvánvaló hogy többet egyáltalán
  semmiről sem beszélünk

  barátom után
  a pincér elviszi az üres csészét
  egy üveg sört rendelek
  és megkönnyebbülten az asztalra
  magam elé teszem a
                                      LEMEZT

  Kokósan rondább volt mint saját öreganyja
  vallották hivei
  oldalán a két srác
     a huszas évek stílusában
     kidüllesztett bicepsszel
     röhögött az őrjöngő visitó
     közönség felé
"ÉN EGYSZERRE KETTŐVEL IS TUDOK"
     kezdte kihivóan
     és nevetve megrázta villamos fejét
     ez a lángvörös hajzat
     felsrófolt versenyautók kerekei alatt
     robbant millió darabra
     ezek a hajszálak vörösrézhuzalok voltak
     melyeket szálanként olvasztott magába a 
     rock izzó kemencéje amit
     a sivatag legénysége táplált
     az éhinség napjaiban
     azokban a napokban
     amikor elektromos hangon üvöltözték
     a deszkákból gyümölcsösládákból
     autóroncsokból ácsolt szinpad felé: GYERÜNK JOPLIN
     ezek a narancssárga vörösrézhuzalok
     hajszálak voltak hogy a sivatag
     szegecseltbőrnadrágos legénysége
     ezek a lobogószőrű elszánt hiénák
     vagy a közösség extázisától
     megittasult próféták
     szálanként tekerjék
     a majd széttépett és megcsonkitott
     Apolló vad és kérlelhetetlen lantjára
     a szomjuság napjaiban
     azokban a napokban
     amikor a romlott ételmaradékok
     üres konzervdobozok büdös viz
     és kihányt alkohol a hosszu
     együttlét hulladékaitól és a
     szomjúság látomásaitól megittasult
     sereg káprázó szemei előtt
                                                   kecses patáit
     szeliden emelgetve megjelent és
     elsétált a fehér zsiráf
     bársonyosan pettyezett finom szőrén
     a szél gyengéd simogatásával
                                                        és követte őt
     rögtön a szent egyszarvu
     a szüzesség és ugyanakkor a kicsapongás
     titokzatos isteni állata
     komoly és áttetsző szemében a
     csönd és odaadó figyelem sugárzásával
     egy olyan történés eseményei előtt
     melyben a többszörös halál
     a féktelen odaadás és kihivó áldozat
     megerősithette a megújulás
     esélyeit
     a törvénytermekben
     ahol hamis ítéletek és tanuvallomások
     szövegeit kopogják az automataagy nehéz
     billentyüi
     a templomokban
     ahol fekete misét celebrálnak a mágusok
     a zálogházakban
     ahol Malamud szegény zsidócskái
     toporognak hosszu szakállal
     kopott kaftánban
     érthetetlen sötét szavakat mormolva
     ősi vallásuk nyelvén
     miközben képzeletük Jeruzsálembe
     a nap heve alatt olajosan csillogó
     imaházakba
     zarándokolt
......................................................................
                                   láthatatlan jelre:
    "Nan-Csüan mesterünk
     Régi nagy csomókat old"
     mormolják
     a rideg hegyi kolostorban
     monoton és végtelen imáik egyikét
     a szerzetesek
    "Nincs távol se közel
     Út oda nem vezet
"
     a Pokol Angyalai
     felbőgetik a motort
     az éles szirénahang
     s merev fémhajuk pengéje ízzó
     acélcsikot metsz az éjszakába
     a börtönök és elmegyógyintézetek
     nyers téglafalain
     belakatolják a cellaajtót
     kiégnek a lámpák
                                     s ebben az

     időtlenné zsugorodott
     pillanatban
                         a deszkákból gyümölcsösládákból
     roncsautókból ácsolt szinpadon
     Ócska ruhái
     Talmi ékszerei
     Hiányos fogsora
     Beteges képzelete
     Széthulló személyisége
     Pucér jelmezében
JANIS JOPLIN
         A megidézett állatokkal
         Jobbján a Fehér Zsiráf
         Selymesen villogó nyakának
         Támasztva ujjait
                                      Balján az
         Egyszarvúval
         A hirtelen felismerés
         Túlméretezett
                                 tehát
         Halálos áramütésével
         Szívében

         Énekelni kezdett
-
/Kemenczky Judit A vesztő - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979/

***

Ball and Chain  - Azért ez, mert itt még ('67) szívből nevet, vidáman szökdécsel. Jó látni/nézni!

Előzmény: Kannus (703)