"19Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe." (Apostolok cselekedetei 14,19-20)

Pál jól ismerte azt a vallásos lelkületet, amellyel Antiókhiából és Ikóniumból
utána jöttek a zsidók. Megtérése előtt ő maga is "buzgóság szempontjából
az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából
feddhetetlen" (Fil 3,6) volt. "Pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat
és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket." (ApCsel 8,3) Mindennek
a hátterében egyetlen dolog állt: félreértette, nem ismerte Isten Krisztusban
megjelent kegyelmét.
Aki megismerte Istent mint megbocsátó és irgalmas Istent, az mindent
megtesz azért, hogy ezt az örömüzenetet megossza másokkal. Nem feledhetjük,
hogy az Úr "nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem
azt, hogy mindenki megtérjen" (2Pt 3,9).
A buzgó vallásosság, amelyet Pál megtérése előtt képviselt, és amely az
őt megkövező zsidókat is jellemezte, nem ismeri az irgalmat és a megbocsátást.
Félelmetes azt látni, amikor valaki Isten nevével az ajkán gyűlölködik
és keresi a másik ember vesztét. "Ha valaki azt mondja: >>Szeretem
Istent<<, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét,
akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát." (1Jn 4,20) Merítsünk Isten megbocsátó
kegyelméből, hogy kegyességünk életet hordozhasson! /HZ/