Kedves krisztianerik!

 

Az ember halál utáni lelki formájáról, az Úrnak Emanuel Swedenborg svéd tudósnak adott kijelentéséből értesültem. Közel harminc évig tartó elragadtatások közepett alkalma nyílt meglátni az odaát történő dolgokat. Az Úr azért hívta el, hogy az időközben eltévedt, és romlásba fordult Keresztény tanokat helyreigazítsa azokban akik ezt igénylik. Az alábbi idézetek a Menny, és a Pokol a látottak, és hallottak szerint c. munkájából valók.( http://emanuelswedenborg.tripod.com )

 

 

"57. Az egyházról hasonló mondhatunk, mit amit a mennyrõl mondottunk; mert az egyház az Úr földi mennyországa. Ez is sokféle van és mégis mindegyiket külön-külön egyháznak nevezzük és valóban az is, de csak olyan arányban, amilyen arányban benne a szeretet és hit jósága uralkodik. Az Úr a különféleségbõl itt is egységet teremt, úgyszintén a sok egyházból egyet. Ugyanazt, amit az egyházról általánosságban mondottunk, az egyházhoz tartozó emberekrõl külön-külön is mondhatjuk, vagyis, hogy az egyház az emberen belül, nem pedig kívül van és hogy minden ember külön-külön egyházat képez, amelyben az Úr a szeretet és hit jóságában van jelen. Ugyanazt, amit az angyalról, akiben a menny van, mondottunk, mondhatjuk az emberrõl is, akiben az egyház van, hogy tudniillik õ a legkisebb alakú egyház, úgy, mint ahogy az angyal a legkisebb alakú menny. Sõt, hogy az ember, akiben az egyház van, éppen úgy, mint az angyal, mennyet képez; mert az ember a menny számára teremtetett, hogy oda juthasson és angyallá legyen. Ezért az, akinek az Úrtól származó jósága van, angyali ember. Megemlíthetem, hogy mi az, ami úgy az emberben, mint az angyalban közös és mi az az elõny, mellyel az ember az angyalokkal szemben van. Az ember az angyallal annyiban közös, hogy bensõje éppen úgy a menny képe szerint van alkotva és hogy õ szintén a menny képmásává válik és pedig olyan arányban, amilyenben a szeretet és a hit jóságában van. Az ember az angyalokkal szemben elõnyben van, hogy t.i. külsõje a világ képe szerint van alkotva és hogy amennyire a jóban van, nála a világ a menny alá vettetett és a mennynek szolgál és hogy ugyanakkor az Úr nála mind a kettõben, mint az õ Mennyében van jelen, mert Õ mind a kettõnél mindenkor isteni rendje szerint van jelen, mert Isten maga a rend...

 

80. Mivel az angyalok nem láthatatlan Istent, akit õk alak nélküli Istennek neveznek, hanem emberi alakú, látható Istent ismernek el, azért azt szokták mondani, hogy az Úr egyedül ember és hogy õk tõle szármázó emberek és hogy mindenik annyiban ember, amennyiben Õt magába fogadni képes. Az "Úr magába fogadása" alatt a jónak és igaznak befogadását értik, amely Õtõle származik, mert az Úr az Õ jóságában és az Õ igazságában benne van. Ezt nevezik õk bölcsességnek és értelemnek. Azt mondják ugyanis, hogy mindenki tudja, hogy az értelem és a bölcsesség alkotja az embert, nem pedig az arc ezek nélkül. Hogy ez így van, kitetszik a bensõ menny angyalain, mert ezek az Úr által a jóban és az igazban vannak és ebbõl kifolyólag a bõlcsességben és az értelemben. Ezért legszebb és legtökéletesebb emberi alakjuk van, míg az alsóbb menny angyalai kevésbé szépek és tökéletesek. Ellenkezõképpen és pedig megfordítva van ez a pokolban. Azok akik ott vannak, a menny világosságában embereknek alig látszanak, hanem szörnyetegeknek, mert õk a gonoszban és a hamisban, nem pedig a jóban és az igazban vannak és így az igazság és az értelem ellenkezõjében, ezért életük nem életnek, hanem lelki halálnak neveztetik...

 

99. Habár a test tekintetében az emberhez tartozó minden dolog, a menny minden dolgának megfelel, azért az ember nem külsõ alakjánál fogva képmása a mennynek, hanem bensõje szerint, mert az ember bensõje veszi fel a menyet, míg külsõje csak a világot veszi fel. Amilyen arányban tehát bensõje a mennyet felveszi, olyan arányban képezi etekintetben a legnagyobb ember (a legnagyobb ember itt az egész mennyet jelenti) képmása szerint a legkisebb alakú mennyet. Ha pedig bensõje azt fel nem veszi, akkor kevésbé bírja a mennyet és lehet képmása legnagyobbnak, noha a külsõ, amely a világot veszi fel, a világ rendje szerinti alakot ölti fel és ezért bizonyos szépségû is lehet. Mert a külsõ szépség, vagyis a test szépsége, a szülõktõl és az anya testében való képezõdéstõl függ és azután a világból az általános befolyás által tartatik fenn. Innen van az, hogy az ember természeti alakja szellemi emberének alakjától nagyon különbözik. Néhányszor láttam, hogy valamely ember szelem alakjára nézve milyen és azt találtam, hogy az némelyekben, akik arcra szépek és kedvesek valának, utálatos, fekete és otromba volt, úgy, hogy te azt a pokol képének, nem pedig a mennyének neveznéd. Viszont másokban, akik nem voltak szépek, deli termetû, fehér és angyalihoz hasonló vala. Valóban az ember szelleme a halál után úgy jelenik meg, mint amilyen a testben volt, amíg a világon abban élt...

 

414. Akik a mennyben vannak, állandóan életüknek tavasza felé haladnak, és pedig annál gyönyörûségesebb és boldogabb tavasz felé, minél több évezred óta élnek és így az örök lét felé a szeretet, szeretetmunkásság és a hitben való elõrehaladás növekedésével. A nõi nembõl, akik már korosak és az öregségtõl elgyengülve haltak meg és az Úr iránti hitben, a felebaráti szeretetben és férjükkel boldog házassági szeretetben éltek, az évek múltán mindinkább ifjúságuk és hajadonságuk ( juventutis et adolescentiae ) virágzó állapotába és olyan szépségbe jutnak, amely a szépségnek minden eszményét, amit valaha szem láthatott, felülmúlja. A szeretet és a szeretetmunkásság az, amely így alakul és annak képmását ábrázolja és alkotja. A szeretetmunkásság kellem és szépsége az arc minden egyes vonásából kisugárzik, olyannyira, hogy õk a szeretetmunkásság megtestesülései. Néhányan látták azokat és felette elcsodálkoztak. A cselekvõ szeretet alkata olyan, hogy a mennyben az a szem elõtt elevennek tûnik fel. Ez maga a cselekvõ szeretet, amelyet ábrázolnak és képeznek és pedig úgy, hogy az egész angyal, különösen arca, egyszersmind szeretetmunkásság, amelyet éppen úgy világosan látni és érezni lehet. Ezt az alkatot ha látjuk, kimondhatatlan szépség az, amely közvetlen a lélek bensõ életét szeretettel árasztja el. Egyszóval az öregedést a mennyben megifjodásnak nevezik. Azok, akik az Úr iránti szeretetben és a felebaráti szeretet munkáságban éltek, a másik életben ilyen alkatok és szépségekké válnak. Valamennyi angyal átláthatatlan változatosságban ilyen alkatú. A menny ezekbõl áll..."

 

Üdv Amet