Bartalis János:

                    Várlak

                Éjfél van és én még nem alszom.
                Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
                A mező piheg.
                Fáradt csillagok bóbiskolnak.
                A hold lezuhant a keretek mögé.
                Várlak, hogy jöjj.
                Várlak, hogy egyszer besuhanj.
                Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
                a bokorközön.
                Szellőlengésed fehér szárnyalását.
                Várlak, hogy itt légy,
                hogy eljöjj és megörvendeztess.
                Várom a lombzajt.
                Várom a harmatcseppek
                piciny csengetését.
                Várom az apró füvek suttogását.
                Várlak Téged!...
                ... Szívem ős mély dobbanását
                várom a csendes éjben.