Parthus ivókulacs Ninuából

 

Magasság: 9 cm (talán csak jelképes célokat szolgált)

 

Birmingham City Art Gallery

 

 

 

Fehér mázzal bevont parthus cserépkulacs Ardabilből, napjelképpel

 

Kr. u. I–III. század

 

Magasság: 14, 4 cm

 

Kōjirō Ishiguro-gyűjtemény, Tokió

 

(Shinji Fukai: Ceramics of Ancient Persia; Weatherhill, New York, 1981, 95. tábla)

 

 

 

Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről

 

Kr. u. I–III. század

 

26, 7 x 14, 7 cm

 

Magángyűjtemény, Osaka

 

(Fukai i. m. 93. t.)

 

 

 

Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről

 

Kr. u. I–III. század

 

Magasság: 12, 9 cm

 

Magángyűjtemény, Aichi

 

(Fukai i. m. 94. t.)

 

 

 

Rovásfeliratos kazár kulacs Sarkelből

 

 

Kazár kulacs, parthus és var-khun társaihoz hasonlóan valószínűleg szintén napjelkép-díszítménnyel

 

 

 

Hódmezővásárhelyi kerámiakulacs 1861-ből, a közepében napjelképpel

 

Szántó Kovács János Területi Múzeum, Orosháza

 

 

 

Késő bronzkori kerámiakulacs Beit She'anból, más néven Szküthopoliszból

 

241. sír

 

Kr. e. XVI-XIII. század

 

 

 

... és két másik kulacs ugyaninnen, ugyanebből az időből a 90. számú sírból

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néprajzi Lexikon:

 

Kulacs: Ólommázas cserépedény. Igen változatos formájú borosedény. Egyik változata lapos, korong alakú: tulajdonképpen két tál összeragasztása révén nyert forma. Lapja lehet lapos, domborodó vagy homorú. Keskeny oldala lapított, fülekkel ellátott, amelyekbe szíjat lehet fűzni. Szája kicsi, kerek, gyakran kupakkal ellátott. Hasonló formát ismerünk a mo.-i avar ásatási anyagból. Másik ismert változata a pereckulacs, amely körré formált tömlő. Oldalt szintén füllel ellátott. A közepén rozettával áttört kulacs a pereckulacs egy változata. A hordókulacs 3–10 kicsi, összeragasztott hordócskából áll, amelyeket csövekkel illesztenek egymásra és egymás mellé oly módon, hogy az építmény körvonalaiban háromszöget alkot. Ennek is van szája, lába és akasztója. Mindegyik formát egyedileg készítették, általában megrendelésre, és gyakran évszámmal, névvel látta el mestere. Első fennmaradt emlékei a 18–19. sz. fordulójáról valók (pl. Nagyszalonta, 1790; Hódmezővásárhely, 1813; Ják, 1824). – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).

 

----------------------------------------------------------

 

 

„A szekszárdi 786 síros temető a Kárpát-medence egyik kiemelkedő lelőhelye, feltárását 1974–75-ben végezték. Az avar korban a temetők nagy részét a sírrablók feldúlták és kirabolták, sorsát ez a temető sem kerülhette el. A feltárás során koporsómaradványok csak ritkán kerültek elő, gyakori volt viszont az agyagedény melléklet. A temetőt az avar népesség valamikor a 7. század elején nyithatta, az utolsó temetkezések 8. század végiek. A gazdagabb harcosok közül néhányat a kedvenc hátaslovával együtt temettek el, de különálló lósírokkal is találkozhatunk. Ezekben gyakori mellékletek a vasból készített kengyelek és zablák. A harcosok leggyakoribb fegyverei közé tartoznak a kétélű kardok, a lándzsák, a csontmerevítős reflexíjak és a nyilak. A temető agyagedényei közül kiemelkednek a díszes kulacsok. A jómódú harcosok több esetben griffes-indás övveretekkel díszített fegyveröveket viseltek. A női és a gyermeksírok leggyakoribb mellékletei a fülbevalók, díszes gyöngyök, csont tűtartók, orsógombok. A temető elemzéséből az is kitűnik, hogy lakói jobbára mezőgazdasági tevékenységet folytathattak, a katonai feladatok ellátásából kisebb részt vállalhattak. A szekszárdi avarok temetője mellett a régészek feltárták az egykori faluhelyüket, településüket is, a feltárás dokumentációjának a közzététele sem várat már sokat magára.”

 

(Trugly Sándor: Folytatódik az avar leletanyag közzététele; in: Új Szó LIV. évf. 44. sz., 2001. febr. 22.)

 

----------------------------------------------------------

 

 

Vaday Andrea

Hun kori kulacs Tiszafüreden

In: Múzeumi Levelek, Szolnok, 1996, 53–66.

 

Rosner Gyula

Bemerkungen zur Chronologie der awarischen Feldflaschen

In: Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve XII, Szekszárd, 1984, 81–104.

 

----------------------------------------------------------

 

Az igazi, valóban használt kulacsok a parthusoknál is feltehetően fából és bőrből készültek (akár csikóbőrből), mert azokat könnyebb volt hordozni. Ezek azonban elporladtak, és csak kisebb, votív megfelelőik maradtak az utókorra. Mindenesetre a fülek elhelyezkedése úgy a vásárhelyi, mint az ókori parthus kulacsoknál világosan jelzi, hogy övre vagy nyeregre függesztették őket.