A négy egymásra kölcsönösen merőleges irányt úgy képzeled el, hogy.. ?

 

 Mert az odáig rendben van, hogy beindítod a pl. qbasic editorát, definiálsz egy

3 dimenziós tömböt..

 

  tomb(10,10,10)  minden irányban 10 elemmel.. azaz ezzel egy 10 elem hosszú vektorhoz - 10 másik ilyen vektort rendelsz, ezzel így egy 100 db elemű síkot képezel, majd ilyen síkokból tizet egymás fölé helyezve létrehozol egy 3D-s

1000 db elemet (cellát) tartalmazó tömböt.

 

   Ha pedig mindezt   tomb(10,10,10,10,10,10) definiálással teszed, akkor egy

6 dimenziós 1000 000 elemű tömböt definiálhatsz...

 

    Na igen... de ez csak a  matek elképzelt terében létező valóság..

 

Ha a szabály az, hogy

 

   -  a vektorra merőleges irány jelöli ki a síkot, akkor bár síkként egy gömbfelszínt

       is megfeleltethetünk matematikai megfontolásokkal, de 

      csak két ,  egymásra merőleges vektorok által kijelölt térrészt nevezünk síknak.

 

  - ugyanezt a szabályt alkalmazva képeztük a 3D kitejedést, azaz

    a már meglévő két vektor által kijelölt síkra merőleges vektorral

    kijelöljük azon irányt, amely irányban végtelen sok egymást nem metsző

    alapsík elhelyezhető..

 

  -  A negyedik dimenziódhoz mutass egy olyan irányt, ahová akár az alapsíkot,

    akár az alapsíkkal képzett testet végtelen sokszor elhelyezhetjük úgy, hogy

    egyetlen sík, ill. egyetlen test sem metszi a szomszédját.

 

    (Azért említettem lehetőségként a testet, mert a kiterjedések számának növelésével, született a vektorból a sík.. mint önálló térelem, majd a következő szinten a síkokból a test mint újabb térelem, így logikus, hogy a következő

dimenzió bevezetésekor a  test sokszorozása, mint korábban a sík sokszorozása,

adja a következő dimenziós térben az ottani testet.)

 

   Nem lenne jobb ha maradnánk a valóságnál a matematikai "lehetne még"

ötletek helyett ?

 

   A térben egymásra merőlegesen elhelyezhető max. 3 db centivel is mérhető

irány-hossz mellett bevezetve az időt negyedik kiterjedésnek..

 

  Vagy túl snassznak találod?