2008-08-03-án régi vágyam teljesült. Felsétáltam a hegy tetjére. Tomajból indultunk, elhaladva a II. János-Pál emlékhely mellett, a kőkapun keresztül vágtunk neki a meredekebb résznek. A Kisfaludy kilátó után a menedékház tetejéről bámultunk át Fonyódra. A nagy kőkereszt után pedig lementünk a hegyről a Bujdosók lépcsőjén át. Séta a hegy Balaton felőli oldalán és a Kisfaludy forrás környékén ittuk meg első pohárka badacsonyi borocskánkat. Lefelé menet végrehajtottunk egy "badacsonyi maratont", végül csobbantunk. Ha kicsit józanabbak vagyunk, előbb észre vesszük, hogy a strandon elég lett volna egyikünknek fizetni, - merthogy kabinra volt szükségünk, ezért belépőzni kellett -. A férfi kabinoknál, a büfé mögött a 71-es útról egy nyitott lakatú kapun át után ugyanis simán be lehet sunnyogni a strandra. Így tehát, csak a helyismerettel nem rendelkező turistákat húzzák le a belépővel. Aki egy napot már eltöltött, kiismeri a viszonyokat, annak végtelenített lehetősége van a zárt strand nyílt igénybevételére. De ez igazából nem zavart. A kissé iszapos strand is üdítő volt.

Valamivel drágább volt az élet, mint két héttel előtte Paralián, de az odautazás kényelmes, gyors, aránylag olcsón jött ki. A bélyegezgetős féláru cetli szívás, de azt gondolom, ebből, és semmi másból ne, legyen gazdag a minisztertelnök úr.

Igazi, vasárnapi pihenőnapot éltünk át tegnap a Badacsony hegyen és "vidékén". Autóval is vissza fogunk menni. De akkor elmegyünk a Szent György hegyhez is.