Konkrétan erről a jelenségről beszélek.

"Egy sztorim van ilyen, még kistanár koromból. Az egyik 12 éves fiúgyerek állandóan nagyon hangosan beszélt, hangképzéskor nagy erővel préselte át a levegőt a feszes gégéjén, s hamar ki is fulladt. Gondoltam, nem ártana, ha gégész szakorvos megnézné, mert ha csomó vagy polip van a gégéjében vagy a hangszalagjain, akkor azt tegyék rendbe mihamarabb. Ha egy fiú elkezd mutálni, akkor már nem szívesen nyúlnak bele a gégéjébe.

Mondtam is a vezetőtanáromnak, hogy ezt beírnám a gyerek ellenőrzőjébe. Semmi baj nem lehet belőle, ha elviszik gégészhez, legfeljebb csak egy makacs gyulladást talál az orvos. Na, a nő majdnem leharapta a fejemet, hogy mégis, hogy képzelem én azt, hogy csak úgy beírogassak egy tanítványa üzenőjébe?

Na, attól kezdve meg nem álltam a vén luvnya előtt, ott akadályozott és szívatott, ahol csak tudott."


"Szvsz ha valaki ilyesmit tapasztal, és ismeri a szülőket is, mindenkiéppen szólnia kell. Kell. Nem diagnózis felállítására gondolok, hanem szólásra, az aggodalom kifejezésére.

Persze kérdés, honnan van az infó... A "gyerektől" hogy terhes?? vagy nemi betegsége van?? Hát erre már nem a fenti a válaszom..."

És persze a saját esetem, tapasztalatom.

Lehet mentsvárat építeni hogy nem ismeri fel. De most arról beszélek mikor felismeri. Csak sejtés igaz, de úgy látszik a fentiek a tipikus hozzáállást tükrözik.

Szerintem eléggé kibeszéltük már, én nem tudok bővebben hozzátenni. Remélem nem volt haszontalan a néhány hozzászólásom és hatott, ezáltal talán megmentve egy félember léttől valakit.

A tanárok és tanítványaik számára kívánom a legjobbakat. További jó fórumozást.

Árpi