"Ha tehettem elkerültem minden embert a szüleimet is beleértve. Ha mégis el kellett viselnem valaki közelségét, nem vettem róla tudomást. Nem szólaltam meg, kivéve ha kérdeztek. A lehető legrövidebb választ kapták: igen, nem, nem tudom. Soha nem mosolyogtam, mimika gyakorlatilag nem volt."

A kamaszok egy része pontosan így viselkedik. Főleg a fiúk tudnak ilyeneket. Csakhogy nem mindegyik azért mert depressziós, hanem mert kamasz, és harcban áll a világgal. Ez nem kirívó dolog, önmagában még nem elég ahhoz, hogy egy laikus depressziót gyanítson.

Megismétlem. Párhuzamosan több száz gyerekkel is lehet dolga egy tanárnak, közülük minden depresszióst felismerni lehetetlen.