"Nem gondolom hogy a tanáraim a felelősek az állapotomért, nem ők okozták. Abban felelősek hogy tétlenek voltak mikor látták baj van."

 

Ezt próbáltam megmagyarázni. Nem biztos, hogy látták, felismerték. A depressziónak csak bizonyos típusai "látványosak".  A depresszió tünetei nem hasonlíthatók az epilepsziás tünetekhez. Még egyszer mondom, a szakemberek se mindig tudják azonnal diagnosztizálni, nemhogy egy laikus. A tanár pedig ebben laikus.

 

"Nem is arról beszélek hogy a tanárok egyben orvosok legyenek, hanem arról hogy legyenek ismereteik amivel a laikusoknál is hamarabb felismerhetik ha valami elromlott."

 

Ahhoz azért, hogy a laikusnál hamarabb ismerjen fel valaki bizonyos testi, vagy lelki tüneteket, kell némi tudás! Mint például a nővéreknek, szakasszisztenseknek. Hangsúlyozom, ezek szintén külön szakmák.

 

"Az általam felvetett téma, hogy a tanárok miért csukják be szemüket ha a tanuló egészségét veszélyben látják. ha visszaolvasol nem adnak elfogadható választ, csak gyenge kifogásokat. Ahogy én látom két fő ok van. Egyszerűen nem szokás és megtorlástól tartanak.
"

Nem hiszem, hogy gyenge kifogás lenne az, hogy a tanárnak nem feladata, és nincs is felkészülve a betegségek felismerésére, diagnosztizálására. Ez tény.

 

Persze, van, amikor az ember észreveszi. Mert valamiért úgy jön össze. Kibukik egy fél mondat egy osztálykiránduláson, szólnak az osztálytársak, hogy egyikük elég furcsákat mond, és ilyen helyzetekben. Ilyenkor persze a tanár is teszi a dolgát: gyermekvédelmis, szülő, stb.

 

DE! Ezek egyedi esetek, és csak akkor vehető észre, ha van ráutaló jel, és a tudomására jut a tanárnak. Ránézésre nem lehet! Azt sem lehet elvárni, hogy az iskola összes tanulójáról el tudják dönteni, van-e problémája, vagy sem. Vagyis nem hibáztatható azért, mert Évikéről nem tudta megállapítani, hogy depressziós.