Sok mindennel nem értek egyet egyik oldalon sem! Mindenre nem is fogok kitérni, de néhány mondat erejéig mégis írok.

A tanár nem csak nincs felkészítve a depresszió felismerésére, de nem is feladata - nem véletlen, hogy máshol tanítják ezt.
Erre utaló jeleket azonban észrevehet, amennyiben változás áll be a tanítványa addigi teljesítményében, viselkedésében, vagy az illető diák segítséget kér tőle. Ezek nélkül igen nehéz lenne, ha ezek valamelyike viszont teljesül, arra valahogyan megoldást kell találnia. (És még akkor sem biztos, hogy megoldás lesz, ha a szülőt behívják egy beszélgetésre. Ezt meg sajna tapasztalatból mondom, mert tanítottam egy jó ideig: volt olyan szülő, aki közölte, hogy "ja, csak ennyi? én is ilyen voltam, majd megváltozik", és ezzel lerendezte a dolgot - és nem egy ilyen szülő volt. :-( )
Magában pedig az, hogy valaki visszahúzódó, nem jelent depressziót és az arcról sem lehet leolvasni minden esetben!
Erre az a heti kb. 2-6 óra, amikor találkoznak, egyébként sem elégséges. Arról nem is beszélve, hogyha én nem bízom a tanárban, akkor egy puhatolódzás, beszélgetés esetén sem tudna kihúzni belőlem semmit.

És igen, én is ismerek olyan tanárt, nem is egyet, akire nem szívesen bíznám a gyerekeimet. És tényleg nem jól működik ez a rendszer ahogy van, de azért mindent nem lehet ráfogni sem a pénzre az egyik oldalon, sem a "skatulyára" a másikról.
Szerencsére vannak szuper, ízig-vérig pedagógusok, akikre bármikor rábíznám őket, ugyanakkor valószínűleg ők sem mindenhatók, és egy depressziót ők sem biztos, hogy felismernének...

A másik, amit mint gyerekes szülő kérdeznék: biztos, hogy minden az iskola feladata? Biztos, hogy a tanárnak kell a (12 éves!!) gyereknek megtanítani, hogy hogyan kell késsel-villával enni, illetve megvajazni egy szelet kenyeret? Leülni, megbeszélni vele a napját, a gondjait, az örömeit?
Azért feltételezem, csak többet találkozik a szülővel a gyerek, mint a tanáraival.
És nem tűnik fel a szülőnek, hogy míg minden más gyerek társaságba jár, barátai vannak, addig esetleg a sajátja ki sem mozdul a szobából, soha senki nem keresi?
Szóval hol is van/volt a szülő ilyenkor?

(Ja, és mostanában már mindenféle személyiségi jogok miatt igen, van olyan, amit nem lehet elmondani a szülőnek, de még a tanár kollégájának sem. Oldja meg az ember, ahogy tudja, csak a mikéntjét sem nem tanítják, sem nem ismertetik.)