Ördögi kör. A tanár optimalizál mert lenézik, a tanárt lenézik mert optimalizál. E kört megtörni csak tanári oldalról lehet. Mindkét fél szerintem sarkítja a másikról alkotott képet. Azt gondolja az egyszerű ember hogy a tanár szarik mindenre ami nem a tananyagról szól és a tudás haszontalan a köznapi életben. A tanár meg azt gondolja lenézik és megverik. Bizonyára van igazság mindkét elgondolásban, de túloznak(remélem).

A szülői, tanulói bántalmazás lehetősége csak egy felfújt kifogás. Legalábbis az én időmben, iskoláimban nem történt ilyen vagy csak nem tudok róla. Marhaság hogy az én agresszivitásomtól tartottak, a szüleimnek se jutott volna eszébe tanár bántalmazása.

Tudtommal a tanárverés bűncselekmény, amelyet ugyanúgy szankcionál a jog mint bármely más bűncselekményt. Tipikus magyar mentalitásra vall az a gondolat hogy engem szivatnak, lenéznek mást viszont megbecsülnek.

Változott a tanárok megítélése az elmúlt évtizedekben? Ha tényleg így van miért. Ők változtak meg vagy a környezet. Szerintem az utóbbi. A tanárok pedig (jó lehet a politikusok hibájából is) elfelejtettek alkalmazkodni.

Embertelen optimalizálás ahol veszni hagyják a mostani helyzetért semmiben nem felelős gyerekeket. Erre a nyári szabadság irigylés, alul fizetés sem lehet indok. Sőt még az esetleges atrocitás sem.

Én nem várom el hogy neveljen 30-40 embert, pusztán a szándékot várnám el, tegye meg amire futja az idejéből, lehetőségéből. Ahogy szülőként azt is elvárnám szóljon ha úgy látja gyerekem egészsége veszélyben van. Ez olyan túlterhelő lenne? Alap emberi követelmény hogy felnőtt a gyerek felé lehetőségeihez mérten építő hozzáállást tanúsítson. Akinek ez nem tetszik az válasszon más pályát.

De elismerem részben értelmetlen társadalmi elvárás hogy a tanár tökéletes embert faragjon az iskolába tévedt vásott kölykökből. Oktatás a központilag előírt munkájuk, nincs elég idejük, lehetőségük, merszük és talán tudásuk sem a pedagógus munkára.

Hogy a mai gyerekek olyanok amilyenek nem kizárólag az iskola tehető felelőssé hanem elsősorban a szülők(egykori tanulók). Elárasztott minket a média és a rengeteg megvásárolandó csoda, ha éppen nem az ezek megszerzéséhez szükséges pénzt keressük akkor fogyasztjuk őket. A hagyományos emberi interakció amely által normális emberré válunk így háttérbe szorult. Ha egy isteni csoda folytán megvalósulna az ideális iskola talán az sem lenne elég a negatív folyamatok megállítására.

Szerintem csak úgy tudják visszaszerezni a társadalmi megbecsülést, ha keresik az egyensúlyt, az együttműködést, lehetőséget ahol tehetnek valamit a gyerekek jobb emberré formálásában. Tudom ezt néhányan természetesnek tekintenék vagy éppen zokon vennék. Az is lehet látványos eredmény nem látszana a gyerekeken. De biztos vagyok benn sokan értékelnék a szándékot is.

Árpi