Árpi!

 

Elhiszem, hogy el vagy keseredve, és tüskék vannak benned, és keresed a felelősöket, de nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetedért a tanáraid lennének a felelősök.

 

"Az idegrendszeri/lelki gond is feltűnő lehet bárkinek ha elég súlyos. Már az arckifejezésen,tekinteten észre lehet venni az igazán durva depressziót"

 

Ez nem így van. A kínokat te érzed, de ez nem jelenti azt, hogy az arcodról azonnal megállapítható a betegség. Sokszor maga a beteg sincs tudatában azzal, mi történik vele. Ha azonnal megállapítható lenne, akkor a pszichológusoknak nem lenne szükségük mindenféle vizsgálatokra, mielőtt megállapítják, hogy mi a baj. :-)

A lelki eredetű betegségek az esetek többségében nem "látványosak".

 

"Másrészt mi az hogy egy pedagógustól nem várható el pszichológiai vagy akár pszichiátriai ismeret? Feltételezem a tanársuliban elsősorban vagy inkább kizárólag az ismeretátadáshoz szükséges ismereteket oktatják. Helytelenül."

 

A pszichológus az egy külön szakma, a pszichiáter meg egy másik. A tanári meg főleg más szakma. A tanár feladata elsősorban a szakmai tudás átadása. A tanárok pedagógiai pszichológiát tanulnak, ami az egészséges lelkületű, lelkiállapotú gyermekek neveléséhez szükséges. A depresszió az egy betegség, és nem a pedagógus feladatai közé tartozik sem a diagnosztizálása, sem a kezelése. A pedagógus nem pszichológus, nem orvos, még akkor sem, ha bizonyos esetekben ez jól jönne.

 

"Egy jóindulatú, figyelemfelhívó levél a szülők felé mennyi időbe telt volna? Nem a túlterheltség miatt kussoltak, hanem mert marha kényelmetlen lett volna megírni azt a levelet. Bár valószínűleg eszükbe sem jutott, nem érezték feladatuknak."

 

Tudod, ha egy gyerek eleve visszahúzódó, zárkózott, arról még a szakember se biztos, hogy ránézésre meg tudja mondani, mi a baja, vagy van-e egyáltalán valami baja. Nem biztos, hogy azért nem írtak levelet, mert ilyen utálatosak, hanem lehet, hogy egyszerűen nem ismerték fel a betegséget. Mert nem orvosok.

 

Másrészt azt se felejtsd el, hogy egy tanár 45 perc alatt 35-40 gyerekkel van együtt, és egy évben akár 300-400 tanítványai is lehet, attól függ, hány osztályban tanít. Egyszerűen fizikai képtelenség mindenkire úgy figyelni, hogy még a rejtett lelki bajait is észrevegye. Az órán, a szünetekben mindenkivel foglalkozni kell, szinte mindenki igényli a figyelmet. Nem lehet elvárni, hogy pszichiáterként még diagnosztizáljon is.

 

Az már más lapra tartozik, ha valamelyik tanárodnak szóltál, segítséget kértél, és nem volt hajlandó...

 

Nem írtál a szüleidről, mintha szándékosan hallgatnál róluk. Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de nekik nagyobb felelősségük van abban, hogy nem vették észre. Mégiscsak ők ismernek a legjobban...