Csakis azt, amit Anonymus annak tekintett. A műve lezárásában a történtek szükségszerű végpontjáról ír, példázat gyanánt.

"S midőn a Szent István király az élet igéit hirdette
és a magyarokat keresztelte,
akkor Tonuzaba hitben gyenge lévén,
nem akara lenni kereszténnyé,
hanem nejével együtt élve
temettetett az abádi révbe,
nehogy keresztelve maga és neje Krisztussal éljen örökké,
de fia Örkénd keresztényként, él Krisztussal mindörökké."