-

(...)

A szerep felépítését a végpontból kiindulva kell meggondolni: az öregedő Hölderlin negyven évig lakott a tornyában, túlélve legtöbb barátját és ellenfelét - figyelemre méltó jelképe annak a türelemnek és reménynek, amely a szellemi elborulás alatt is kitart. [UTÓJEGYZET - részlet]

 

*

 

(...)

Hölderlin alakját mi olyannak ültettük ide át

hogy úgy mozogjon benne és játssza el magát

mintha nem csupán elmúlt napokat tükrözne

de ugyanazok a feladatok állnának előtte

amikkel maiak is sokan szemben állnak

anélkül hogy az ellentmondások közt megoldást látnának

Az az óhaja hogy többé ne ismerjék félre

ne kelljen pusztulnia mint áldozatnak elégve

azt akarja számítsák őt egynek azok közül

akik a nyelvet választották a kifejezéshez művészetül

fölösleges az álmot a valóságból kiszakítania

megférnek szépen egy helyen a cselekmény meg a fantázia

de persze a pontos szónak kell őt megvédeni

hogy művét öncéljaikra ki ne használják ellenségei

És nem fog elvonulni a némító homályba

mint élő szólal meg eleven hangok közt állva

-

Peter Weiss: HÖLDERLIN - fordította: Vas István

 

/Peter Weiss Drámák - Európa Könyvkiadó, 1985/